Valószínűleg az elmúlt évtizedek egyik legjelentősebb hazai késő bronzkori régészeti lelőhelye került elő a 21-es számú főút szélesítése miatt elvégzett ásatásokon, a Nógrád megyei Jobbágyi község határában. A 3400-3500 éves bronzkori temetőben több mint száz sírt tártak fel. A temetésekre a vegyes rítus volt a jellemző.
Előkerültek gyerekek és tizenévesek csontvázai, őket nem hamvasztották el. A felnőtteket viszont igen, valószínűleg egyetlen máglyán, amelynek a helye nem került elő az építési területen. A hamvakat ezután kétféleképpen temették el, vagy csak beleszórták a sírgödörbe, vagy valamilyen edényben helyezték el azokat. Nem erre a célra készített díszkerámiát használtak, hanem olyan korsókat, fazekakat, amelyek mindennapi használatban voltak. Erre a különféle kopásokból, apró sérülésekből is következtetni lehet. Mind a három temetési rítus esetében háztartási edényeket helyeztek el a halottak, illetve a hamvak mellett. Eddig úgy tudtuk, ezekbe ételt és italt tettek. Ezen a lelőhelyen viszont, a 3400 éve nem bolygatott sírokban azt láthattuk, hogy szinte minden esetben lefelé fordítva helyezték el az edényeket!
– mondta Váczi Gábor, az ELTE tudományos munkatársa.
Ezt abban a hitben tehették, hogy az elhunyt a túlvilágon is használja majd a háztartási edényeit, akárcsak a bronzékszereit. Utóbbiak is előkerültek a lelőhelyen, egy részük megolvadt a hamvasztás során, míg másokat, egy-két tűt, gyűrűt és tőrt közvetlenül a sírba tettek. Mivel a bronzékszerek divatja gyorsan változott, a feltárt leletek alapján száz éves pontossággal lehet következtetni az adott lelőhely korára.
Váczi Gábor elmondta, hogy ma már a hamvakban fellelhető csontmaradványokból is számos, az elhunyt nemére, életkorára, fizikai állapotára vonatkozó, viszonylag pontos következtetés levonható. A pollen- és a botanikai vizsgálatok még arra is választ adhatnak, hogy az év melyik szakában temették el az elhunytat.
A Jobbágyi határában feltárt sírok nagy része kőkamrás, ami azt jelenti, hogy élükre rakott, lapos kövekkel vettek körül egy kisebb, legfeljebb fél négyzetméternyi területet, amelyet aztán egy-két nagyobb kőlappal borítottak. A szakemberek ezen meglepődtek, mert a térségben csak későbbről ismert ilyen temetkezési mód.
A sírok közül néhányat feldúltak, valószínűleg a halottal eltemetett fegyvereket, bronz ékszereket keresték a sírrablók. Ők vagy ott voltak a temetésen, vagy pedig úgy jelölték egykor a sírt, hogy fel lehetett ismerni az előkelő temetkezéseket. Elképzelhető az is, hogy az 500-600 sírosra becsült temetőt több tanya vagy kisebb falvak lakói közösen használták.
A 21-es számú főút nyomvonala éppen a temető központi része felett megy át, így csak a két oldalán lévő sírok feltárására nyílt lehetőség.
Alig egy kilométernyire a bronzkori lelőhelytől, egy másik ásatáson, Szurdokpüspöki határában jégkorszaki mamutvadászok ténykedésére utaló maradványokat és egy rézkori erődített telepet tártak fel a régészek.
