A középkorban bevett jogi módszernek számított az istenítélet, melynek egyik formája a vízpróba. Az inkvizíció által előszeretettel alkalmazott eljárásról így ír a Magyar Néprajzi Lexikon:
A vízpróbát a 16. és 17. sz. óta nálunk főleg a boszorkányperekben alkalmazták városi és földesúri bíróságok egyaránt. „Az vízre hányattatván, csak egyik sem ment fenékre, hanem mint a zsúpkévék: fönn úsztak…” – jegyezték fel pl. 1665-ben Sopron megyében. A gyanúsítottat – kezeit és lábait összekötve – rendszerint kampós rúd segítségével mély, hideg vízbe dobták. Ha a vízben elmerült, mint ártatlant kihúzták, és megszüntették vele szemben az eljárást. De ha a víz felszínén maradt, ezt bűnössége bizonyítékának tekintették, mert azt tartották, hogy az ördöggel társult személynek nincs természetes súlya.
Nyilván az esetleges felháborodást akarták elkerülni a Balaton északi partján, amikor úgy döntöttek, hogy augusztusban állítják fel azt a modern – főleg fémből és műanyagból álló – napelemes szerkezetet, mely alkalmas arra, hogy felújítsák a vízpróba hagyományát. A készülék – a hozzá tartozó pontonnal együtt – augusztus első hétvégéjén jelent meg a révfülöpi strandon, s azóta is „üzemen kívül” vár a sorsára. Legutóbbi szemrevételezésünk idején, augusztus 21-én még mindig nem mutatta a működőképesség legkisebb jelét sem, ahogy tájékoztató felirat sincs mellékelve. Innen gondoljuk – saját tanulmányainkra alapozva –, hogy istenítélet/vízpróba készül! (Talán az októberi önkormányzati választások elő-fordulója?)
A strandszezon kimúlóban van, így borítékolni lehet, hogy a szerkezetet beüzemelés nélkül partra fogják emelni, s télire raktárba kerül. Addig pedig a vízbe merített ülőalkalmatosság szép csendben algásodik a strandnak abban a szegletében, ahol a víz a legkevésbé élvezhető: süllyed az iszap és burjánzik a hínár, a telepítés közben vízbe került vörös homokkő darabokon pedig éles kagylók százai várják a mezítelen talpakat.
Mások szerint példaértékű és előremutató beruházásról van szó,
mely a kerekes-székes mozgáskorlátozottak vízbe jutását hivatott segíteni. Azok, akik képesek úszni, el is hagyhatják a szerkezetet, mely a fürdőzés végeztével kiemeli őket a vízből. A virtuális valóságban, az interneten – és látatlanban(!) a többi érintett strandon – tényleg csak dicséret illeti az eszközt és annak mindenre figyelmet fordító fejlesztőit. A konkrét helyen és időpontban viszont csak a kérdések sorjáznak:
– miért nem a strandszezonhoz igazodik a készülék telepítése?
– tényleg értelme van egy ilyen projekttel augusztusban vacakolni?
– miért a legiszaposabb, leghínárosabb sarok bizonyult megfelelőnek?
– ha technikai paraméterek indokolják a helyválasztást, akkor miért nem történt/történik víz alatti tereprendezés?
– …?
Ha végre van egy igazán jó projekt, akkor nem lehetne kihagyni belőle Pató Pált?
