Az igazság és a szeretet értékeiről, a megbocsátás és az újrakezdés kegyelméről beszélt Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek szerdán Budapesten, a Szent István-napi szentmise elején elmondott bevezetőjében.
„Ragaszkodnunk kell az igazság és a szeretet értékeihez, kérnünk kell a megbocsátás és az újrakezdés kegyelmét”, hogy ne ismétlődhessen meg az, ami száz évvel ezelőtt történt – mondta a bíboros a Szent István-bazilika előtt, a zsúfolásig megtelt téren, az első világháborúra utalva. Hozzátette:
Ha az önzés, a gyűlölet, a bosszú szelleme veszi át az uralmat az emberek fölött, akkor a gyilkos erőszak pusztító áradatként borítja el az egész földet.
A bíboros a 25 évvel ezelőtti határnyitással kapcsolatban azt mondta:
Sok kötöttség és tilalom, sok félelem és megaláztatás után népünk lehetőséget kapott a gondviseléstől, hogy szabadon kövesse a legnemesebb emberi értékeket. Nemcsak egyénileg, hanem a közösség életében is. Kérdés, hogy felismertük-e a jóra, a szépre, az igazra nyíló lehetőségeinket, és éltünk-e velük. Erdő Péter arra hívta fel a figyelmet, hogy a számvetés egyszerre ad alkalmat a hálaadásra, a bűnbánatra és az igaz út keresésére.
A bíboros a szentmisét bevezető szavai után megáldotta az új kenyeret és Isten áldását kérte a magyar nép szorgalmas munkájára.
Orosch János nagyszombati érsek szentbeszédében azt emelte ki, a történelemben számos példa bizonyítja, hogy igenis élhető és megvalósítható Szent István király öröksége: hűség Istenhez, hűség az egyházhoz, hűség a hazához és a családhoz.
Az érsek a dán filozófust, Sören Kierkegaard-t idézte:
Ír keresztények régen, amikor a fiúgyermekeket megkeresztelték, a gyermekek jobb kezét úgy fogták, hogy az száraz, vagyis pogány maradjon. Így felnőttként a pogány, meg nem keresztelt kezével forgathatta a kardot a harcban. Szent István király példája ennek épp az ellenkezőjére tanít. A Szent Jobb nem pogány kéz, hanem Jézus Krisztus áldását osztogató, szent kéz.
Orosch János arra figyelmeztetett, ma is vannak, akik a kereszténységből csak azt fogadják el, ami nekik tetszik, de az életük Isten nélküli.
Erősödik az újpogányság szelleme, divat az ősmagyar vallást, a táltosok korát emlegetni. Beárnyékolja népünk életvitelét a fogyasztói szemlélet, az élvezethajhászás és a hedonizmus bálványa. Nagy kihívást jelent az okkultizmus, a spiritizmus és a bálványimádás különböző formája, valamint a relativizmus szemlélete, amely kétségbe vonja magának az igazságnak a létét.
Az érsek arról beszélt, a kommunista rendszerben az egyházat elnémították, nem szólhatott bele a közéletbe. Bezárták a templom falai közé és még ott is figyelték. Az a rendszer kétszínű embereket nevelt, olyanokat, akik a templomban hívők lehettek, de a közéletben a párt és a kormány szerint kellett beszélniük és cselekedniük. Hozzátette, ezt sokan annyira megszokták, hogy ma is eszerint élnek, ezért
hiányzik belőlünk sokszor az összetartás, az emberséges magatartás és a másik mellett való kiállás.
A szentbeszéd végén Orosch János így folytatta:
Adjunk hálát a Mindenhatónak, hogy ezer év elteltével is itt vagyunk! A történelem zivataros századai után megmaradtunk kereszténynek és magyarnak, Szent István így vigyáz ránk. Nemzetét egy másokat tisztelő, idegeneket befogadó néppé nevelte, országát pedig a Boldogságos Szűzanya, a Magyarok Nagyasszonya oltalmába helyezte. Ezért nemcsak a múltunk dicső, de a jövőnk is ígéretes.
A szertartáson részt vett Áder János köztársasági elnök, Orbán Viktor miniszterelnök, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, Darák Péter, a Kúria elnöke, Tarlós István főpolgármester, Rogán Antal V. kerületi polgármester, Fidesz-frakcióvezető, Habsburg György, az utolsó magyar király, IV. Károly unokája, Mádl Dalma, a néhai köztársasági elnök özvegye, Antall Józsefné, a rendszerváltás utáni első miniszterelnök özvegye, valamint Szigetvári Viktor, az Együtt-PM társelnöke.
A szertartás a Szent Jobb-körmenettel zárult. Szent István jobb karjának kézfejereklyéjét a honvéd koronaőrség hordozta, e mögött vonult Erdő Péter, Alberto Bottari de Castello apostoli nuncius és a püspöki konferencia tagjai. Ezután következtek a körmenetben az Apostoli Szentszék által elismert szerzetes- és lovagrendek, az apostoli élet társaságai, valamint a plébániák zarándokcsoportjai.
