Vannak kérdéseim, melyek úgy általában az emberiséghez, vagy a múlt emberéhez szólnak. Sokszor elgondolkodtam már, hogyan jött például az az eszement ötlet, hogy a disznó húsát a saját belébe töltsük vissza. Ennél kevésbé nehezen megfejthető talány, hogyan jöttek rá arra, hogy a tejből sajtot, illetve vajat lehet köpülni. Újra felmerül a kérdés, miért gondolták az amerikaik, hogy jó ötlet vajból tehénszobrot készíteni. Mókás, giccses, morbid, vagy felesleges? Ezt a jelenséget még az amerikaiak se értik igazán.
Fotó: vice.com
A vajszobrok története – kissé erőltetett módon – a reneszánsz idejére nyúlik vissza. A nagy lakomák alkalmával készítettek vajból faragott különleges asztaldíszeket. De a tibeti buddhizmusban is vannak nyomai a vajszobrászkodásnak. A szobrok (Tormák) inkább jak tejből, azaz jak vajból, némi liszttel, színeszőanyaggal készültek és általában bonyolultabb mandalákat készítettek belőle vallási ceremóniákra. A vajszobrászkodás abszurd tevékenységének eredője azonban mindenképpen Amerika.
Torma, Fotó: wikipédia
Az első vajszobor még nem tehenet formázott, hanem a King René’s Daughter című dán dráma hősnőjét, Iolanthe-t. A vajból készült féldombormű készítője egy arkansas-i farmon élő asszony Caroline Shawk Brooks volt. Alkotását Brooks egy philadelphiai kiállításon mutatta be 1876-ban. A Dreaming Iolanthe című vajszobor elsöprő sikert aratott.
A híres Dreaming Iolanthe, Fotó: vice.com
Pamela H. Simpson meglepő módon szinte az egyeten akadémikus, aki a vajszobrok történetével foglalkozik. Kutatásai során megtudta, hogy Brooks egyszerű háziasszony volt, aki a farmján köpült vajjal kereskedett is. A megmaradt feleslegből készített apró állatfigurákat. Később a helyiek már rendeltek is tőle relief-jellegű vajportrékat. Brooks olvasta Henrik Hertz darabját, majd megalkotta a híres Dreaming Iolanthe-t. A szobor megtekintéséért 25 centet kellett fizetnie az érdeklődőknek, sőt még a New York Times is méltatta Brooks alkotását.
Brooks, Fotó: vice.com
Brooks nagy álma mindig is az volt, hogy márványból készíthesse alkotásait, életében azonban a vajnő elnevezés ragadt rá, és igazán nem is bánta ezt a becenevet. Bejárta az országot Iolanthe-vel, és közben további domborműveket készített, lassacskán valóságos sztárrá vált Amerikában. Végül Washingtonban telepedett le és elnökökről, politikusokról, írokról készített szobrokat, természetesen még mindig vajból. Brooks legnagyobb munkája egy tehetős család számára készült. A portré sorozaton nyolc teljes évig dolgozott.
Fotó: vice.com
Brooksnak még életében rengeteg utánzója akadt, és bár a vajszobrászat sokaknak tetszett, mindig is úgy tekintettek ezekre az alkotásokra, mint a vajat köpülő asszonyok dilis hóbortjára.
De hogyan lett Brooks portréiból tehén?
1904-ben egy louisiana-i vásárra több állam is készített vajszobrokat, California például egy medvét. Wisconsin állam azonban elkövette azt a hibát, hogy egy hatalmas tehén szobrot hozott Louisianaba. A tehenes vajszobrok gyártása ipari méretűvé terebélyesedett egészen a második világháborúig.
A vajszobrok reneszánszáig egészen Norma “Duffy” Lyon munkásságának kezdetéig, 1957-ig kellett várni. Lyon megszállottan faragta a teheneket, de a pop-kultúra ikonikus alakjait is megörökítette, mint például Elvis Presley-t, Garth Brookst és Tiger Woodst.
A vajtehenek népszerűsége azóta is töretlen. A miértekre választ ugyan nem igazán találtam, a furcsa szobrászkodás története azonban kétségtelenül egyedi és persze kétségtelenül amerikai.
