Nógrádi Gábor:
A háború előérzete
„A múlt éled új kiadásban,
ha már végleg elfeledik?”
Anna Ahmatova
Felejti, amit látott:
a bácsit, lábtalan,
felejti, amit hallott
a srapnelt, a fejet,
mi elgurult, s a nyakból
égre spriccelt…! Na, mi?
Elfelejt ezer képet,
filmet, mesét, halált.
S vihog, nyalja az eszmét,
mit kacatok közt talált.
S majd küldi a fiát,
férjét, apját, és senki,
senki nem meri őt
majd gyilkosnak nevezni.
„Barmok a vágóhídra?”
Ugyan már! Legalább
a barmokat megesszük!
De nem fiút, s apát.