Neil Gaiman: Szerencsére a tej, Agave, 2014, fordító: Pék Zoltán, szerkesztő: Fehér Ildikó, korrektor: Horváth Krisztina, a borítót és a kötetet tervezte: Kuszkó Rajmund, 128 oldal, ára: 2 235 Ft
Szerencsére egy apa pontosan tudja, mi a kötelessége, ha megtörténik a katasztrófa, azaz elfogy a tej, és így a gyerekek nem tudják mivel enni a reggeli kukoricapelyhet. Összekapja magát, és megkísérli a lehetetlent: tejet hoz a boltból. Neil Gaiman mesekönyvet írt, méghozzá apás mesekönyvet. Az előszóban be is zengi: azért született ez a mű, mert megtudta, hogy egy régebben írt regényét – melyben a főhős gyermek stikában elcseréli meglehetősen uncsi apját, aki mást se csinál folyton, csak újságot olvas – Angliában apák napjára szokás ajándékozni. Az pedig – így Gaiman – mégse járja, hogy az ő tollából épp egy olyan iromány járjon ajándéknak az apukáknak, melyben ennyire negatív apafigura szerepel, szóóóval nekidurálta magát, és megírta a Szerencsére a tej című szösszenetet.
Vékonyka, ám annál remekbe szabottabb kötetecske ez. Egyetlen (fél)délután kiolvasható, ötletsziporkáktól hemzsegő könyv, mely Skottie Young grafikáitól dúsan válik már-már kép(es) regénnyé.
A sztori egyszerű: reggelre kelve kiderül, hogy elfogyott a zabpehelyre és teába való tej, s mivel anya épp elutazott néhány napra, nincs mese, a rettenthetetlen apának kell a hiányt pótolnia. Ő pedig nem is nagyon tétovázik: útra kel a közeli boltba, hogy tejet vegyen, ám közben…
Nos, igen, van olyan, hogy az ember összefut valakivel, s bár csupán néhány szót vált az illetővel, az idő valahogy mégis elszalad, pedig a gyerekek otthon korgó gyomorral várják a tejbeszerzésre indult aput. Az aput, aki végül meg is érkezik, bár jócskán késve, és mikor gyermekei kérdőre vonják, muszáj bevallania, hogy…
No nem azt, hogy jót dumált a sarkon összefutva Mr. Akárkivel a foci VB-ről, mert eme uncsi vallomás csak rombolná az ő atyai tekintélyét! Inkább – mint az óráról késő, ám jó fantáziával bíró nebuló – Gaiman apafigurája is hosszas magyarázatba kezd arról, hogy hamarabb is hozhatta volna azt a fránya tejet, csakhogy a boltból kilépve űrlények szippantották fel, s aztán…
Kedves, egyszerű, pergő agymenés Gaiman új könyve, melynek megírása aligha tarthatott egyetlen napnál tovább, ám a végeredmény igazán helyre kis kötetecske lett. Skottie Young illusztrációi nem csupán együtt lüktetnek, élnek a szöveggel, de valójában egyenrangú társakként teremtik meg a történet atmoszféráját.
Apák napjára tökéletes ajándék, de élvezni fogják a gyerekek, és a szabad szívvel, nyitott lélekkel élő felnőttek, valamint az időutazó dinoszauroszok, kiéhezett wampírock, vérszomjas kalózok és a gülüszemű idegen zöldnyálkák is.
