- Az állomások mindig összekapcsolódtak egy-egy, a hajléktalanokkal kapcsolatos sztereotípiával vagy éppen legfontosabb problémáikkal.
- Megismerhettük a hajléktalan-mentesítésnek ezeregy „csodáját”.
- Megtudtuk, hogy a hajléktalanokat nem szívesen alkalmazzák a munkaadók, mert szinte mániákusan tartanak az olyan emberektől, akiknek nincs állandó lakhelyük.
- Jártunk a Menhely Kürt utcai szállásán, amely a mosdó, konyha, a melegedő és a hivatali ügyek intézése mellett, a több, mint 20 éves Fedél Nélkül Magazin szerkesztőségének is helyet ad.
A Menhely Alapítvány legutóbbi sétáján szembesülhettünk a hajléktalanok mindennapos kálváriájával és azokkal a gondokkal, melyekkel nap, mint nap szembe kell nézniük az utcán élőknek. A Lépjen be a nappalimba! – Városi séta hajléktalan szemmel elnevezésű túrát, a magát ex-hajléktalanként definiáló Takács Attila és Naszvadi Tibor, a Menhely szociális munkása vezették, akik többek között az otthontalanok kiszorítását szolgáló, drasztikus trükköket is megmutatták maroknyi csapatunknak.
A találkozó helyszíne a hajléktalanság kultikus pontjának számító Blaha Lujza tér volt, majd onnan indultunk el az Erzsébetvárosra fókuszáló sétánkra. A megállók nem klasszikus látványosságok vagy extrém helynek számító területek voltak, hanem olyan épületek és terek, melyek a túravezető életében valamilyen fontos szerepet töltöttek be. Az állomások mindig összekapcsolódtak egy-egy, a hajléktalanokkal kapcsolatos sztereotípiával vagy éppen legfontosabb problémáikkal, így került szóba többek között a munkakérdés, a nyilvános vécék, az elkerített parkok és a hajléktalanmentesítés is.
A HAJLÉKTALAN-MENTESÍTÉS CUDAR TRÜKKJEI
A Kéthly Anna tér néhány kapuja már 6-kor zárva volt, de este 10-kor egyébként is minden belvárosi park bezár és „mindenkinek viszlát”. Attila szerint az egyik legnagyobb érvágás pont az olyan területek elzárása, mely egyébként közösségerősítő lenne.
10-kor még vidáman dumcsizna az ember a haverokkal. Ez régen divat volt, most már nem. Vagy nem akarják, hogy az legyen.
A tér padjai a nincstelenek szempontjából még exkluzívnak is számítanak, ezek még a hagyományos „natúr parki padok”. Mára egyre inkább elterjedtek az egyszemélyes vagy karfákkal elválasztott ülőalkalmatosságok, kivédve ezzel azt, hogy a hajléktalan ráfeküdhessen.
A hajléktalan-mentesítésnek egyébként ezeregy „csodáját” láthatjuk a városban. A boltokból kiáramló meleg levegőt –mely téli időben életmentő is lehet – egyre többen sajnálják a nincstelenektől és a szellőzőt rácsokkal barikádozzák körbe, hogy azt még véletlenül se lehessen megközelíteni.
Attila és Tibor szerencsére nem csak negatív példákat tudnak. A krízisellátás rengeteg hívást kap, főleg a téli időszakban, amikor szinte nagyüzemben megy a bejelentés a lakosságtól, a polgárőröktől, a rendőrségtől. Az ellátás egy diszpécserszolgálathoz van kötve, mely közvetíti a krízisautót vagy adott esetben az utcai gondozó szolgálatot.
„MINDENHOVA ODAHUGYOZNAK”
Természetesen nem maradhatott ki a nyilvános vizelés problémája, mely gyakori vád a hajléktalanokkal kapcsolatban. Tibor felháborítónak találja, hogy nem tudna egyetlenegy nyilvános vécét mondani, annak ellenére, hogy a környék minden szegletét ismeri. Nem csoda, hiszen nincs is, ezért is gyakori látvány, hogy a vigalmi negyed járdáit beborítják a kacskaringós pisi csíkok, melynek „forrásai” sokszor inkább a bulizó fiatalok. Budapesten a nyilvános wc-k aránya megdöbbentő: 20.000 lakosra pontosan egyetlen nyilvános illemhely jut. Tiborék az egész fővárosban mindössze két darab ingyenes önkormányzati vécét találtak, azokat is a főváros külterületein. Ráadásul egy nyilvános vécé használatért manapság már elkérnek 150-200 forintot is, ami egy hajléktalan számára luxus.
A KÖZÖSSÉG EREJE
Utunk Attila személyes kedvencéhez, egy Nyár utcai lakatlan épülethez vezetett. A használaton kívüli házat 2010-ben néhány művész kezdte el használni a tulaj engedélyével. Egy remek közösség kezdett kialakulni és Attila, művészismerőseinek köszönhetően, két évre beköltözhetett. A sajátos kompánia gyerekeknek tartott korrepetálásokat, utcabálokat, eseményeket, sőt még egy spéci divatbemutatót is szervezett. A Kaszinó névre hallgató épület – mely 1920-ban valóban kaszinóként funkcionált – már ismét lakatlan, az egykor közösség pedig szétrebbent.
Attila kitért a foglalt ház fogalmára, mely elmondása szerint itthon nem divat. Ez olyan lakhatási módot jelent, melynek lényege, hogy ha a tulaj egy bizonyos időszakon túl nem érdeklődik az ingatlanja iránt, a tulajdonjog az ott lakókra száll át. Pesten egymás hegyén-hátán állnak a lakatlan házak, melyekkel senki nem törődik és ahelyett, hogy kezdenének vele valamit, inkább hagyják, hogy az idő vasfoga szépen elpusztítsa azokat.
LAKÓHELYE: LAKCÍM NÉLKÜLI
A klasszikus „a csöves nem dolgozik, csak nyakalja a kannásbort” sztereotípiát a Klauzál téri vásárcsarnok előtt igyekezett cáfolni a két önkéntes túravezető. Az alapvető problémát abban látják, hogy a hajléktalanokat nem szívesen alkalmazzák a munkaadók, szinte mániákusan tartanak az olyan emberektől, akiknek nincs állandó lakhelyük. Pedig az otthontalanok is rendelkeznek lakcímkártyával, melyen a lakóhely résznél a lakcím nélküli szerepel. A Menhely Alapítvány költségmentesen intézi el a nincstelenek iratainak beszerzését, illetve az életmódjukból fakadó gyakran elveszett iratok pótlását.
A 2007-es gazdasági válság a hajléktalanokra is hatással volt: azelőtt a nincstelenek 50%-a rendelkezett valamilyen jövedelemmel, amely elsősorban alkalmi munkákból és feketemunkákból származott. Jelenleg 40 százalékuk dolgozik valamit: még mindig sokan élnek az üveg- és a műanyagpalackok gyűjtéséből, de a csarnokok, piacok is szívesen alkalmaznak hajléktalanokat ilyen-olyan alkalmi munkákra.
NAPPALI ELLÁTÁS, SZERKESZTŐSÉG, ÜGYFÉLKÖZPONT
Utunkat a Menhely Alapítvány Nappali Melegedőjével zártuk, mely csak napközben fogadja a segítségre szorulókat. Az Kürt utcában található épület az 1880-as években kádfürdőnek készült és a környék lakói pénzért vették igénybe a tisztálkodást. A ház 1996 óta működik hajléktalanszállóként.
A menhely ügyfélközpontjában profi módon megy az ügyintézés. Tibor elmondása alapján a leggyakoribb probléma az iratok pótlása, de sokan szeretnének információkat kapni más hajléktalan és szociális intézményekről. Az irodában van telefonálási lehetőség és tervben van az internet beköttetése is.
Az „ügyfeleknek” minden fogadási napon lehetőségük van megfürdeni, illetve hetente kétszer mosni.
A menhely 350 embert tud fogadni, az adagok nagyon pontosan ki vannak számolva. Attila szavaival élve az étel „nem egy angol reggeli”, általában kenyér és virsli várja az éhes látogatókat.
Szintén a hajléktalanok közül verbuválódik a reggelit készítő és tálaló csapat is. Az elsődleges ok a szociális segély, hiszen a feltétel nélkül megkapott egyéves segély után, már 30 napos munkaviszony kell annak igényléséhez. Mivel gyakran nem alkalmaznak otthontalanokat, ezért az önkormányzat a közérdekű önkéntes munkát is elfogadja a 30 napos állás gyanánt. A Menhelynél nagyon szigorúan veszik ezt, a balhésaknak és a lógósaknak nem állítják ki az igazolást.
A nappali ellátásra specializálódott épület nem pusztán az alapvető igényeket szolgálja ki: a mosdó, konyha, a melegedő és a hivatali ügyek intézése mellett, itt található a több mint 20 éves Fedél Nélkül Magazin szerkesztősége is.
Az újság kuriózumnak számít, hiszen ellentétben például a londoni The Big Issue-val, itt nem csak a terjesztésben vesznek részt a hajléktalanok, hanem a magazin minden egyes betűjét is ők írják és szerkesztik.
Hivatalos terjesztők árulják a lapot, melynek jövedelmét teljes mértékben megtarthatják. Attila is Fedél Nélkül terjesztőként kezdte, de mára már az újság egyéb munkálataiba is bekapcsolódik.
A hajléktalan sétára jelentkezők olyan emberek, akik szerették volna jobban megismerni az otthontalanok életét és problémáit. Szinte minden megállónál és felvetett témánál elhangzott egy-két kérdés az adott tárggyal kapcsolatban, sőt még felajánlás is érkezett.
A Menhely Alapítvány 1989 óta keresi a megoldásokat a fővárosban élő hajléktalan emberek problémáira. Továbbra is terveznek ilyen sétákat, így aki fogékony az otthontalanok életének bemutatására, az alapítvány honlapján megtalálja az ezzel kapcsolatos információkat.
