Néhány plakát a környéken, szinte suttogva továbbított hírek a facebook-on – nagyjából ennyiben ki is merül a Révfülöpi Zenei Napok körüli hírverés. A rendezők nyilván úgy vélik, hogy „vessen magára, aki lemarad!”. Nem túl trendi, de teljesen érthető hozzáállás: a fesztivál ingyenes, tehát nem el- legfeljebb átadásról lehet szó. Nincs belépő, nincs karszalag, nincs tömeg, az emberek a zene miatt jönnek, s azok, akik unják, nyugodtan kisétálnak egy fröccsre a Fülöp-kertből.
Ez egy olyan fesztivál, ahol a járni még alig tudó gyerekeket szabadon lehet engedni, rohangáljanak, s ha kedvük úgy hozza táncoljanak a színpad előtt. A szülők inkább csak maguk megnyugtatása okán tartják egyik szemüket a gyereken.
A fellépők között mindig akadnak fiatal, szárnyaikat bontogató zenekarok. Némelyik megérdemli a figyelmet, mások meg az elnézést. Aztán feltűnnek a „bejáratott nevek” is, szinte minden évben fellép – idén a plakát tanúsága szerint nem lesz! – Török Ádám, de volt itt már Eichinger Tibor, a Felkai Jam, a Pribojszki Mátyás Band, vagy éppen a HaraKyru Band, aminek gitárosa Benkő Zsolt tavaly, szólóban jócskán megdolgozta a közönség nevetőizmait.
Augusztus 7-én a Tres Hombres Band nyitja a fesztivált,
talán nem véletlen, hogy a klasszikus blues- és rock-dalokat játszó trió neve a ZZ TOP egyik nagylemezének címét idézi. A csütörtök szeánsz másik fellépője a Takács Tamás Blues Band, mely lassan negyed százada hozza a megszokott minőséget és a hozzá tartozó „pocsolyába léptem” életérzést. (A következő videó miatt természetesen bocsánatot kérek azonnal, de nehéz lenne kihagyni, akkor is, ha nem illik ide!)
A péntek estét a a 2005 óta működő, idén új EP-vel (Takin’ off) is jelentkező Tenderfoot nyitja, akik Török Ádám szerint „Amerikában is megállnák a helyüket”. Honlapjukon szívhez szóló (őszintének tűnő) idealizmussal írnak a blues mibenlétéről:
A blues akkor születik, amikor a néger szomorú, mikor távol van otthonától, anyjától, vagy a kedvesétől. Ekkor felötlik benne egy motívum vagy egy kedvelt ritmus, előveszi pozanját, hegedűjét, bendzsóját, klarinétját, dobját, vagy énekel, esetleg egyszerűen táncol. És a választott motívumon át behatol képzeletének mélyébe. Ettől elmúlik szomorúsága – és ez a blues.
A péntek este „nagy dobása” a Tóth János Rudolf (Bergendy Együttes, Magyar Atom, HBB) nevével jól jellemezhető Meeting Point Band. Műsorukban, a blues-rock világát máig meghatározó előadók, zenekarok dalaiból válogatnak: War, Blind Faith, Cream, Grand Funk Rail Road, Brian Auger és Eric Clapton…
Augusztus 9-én, a környéken üdülők más irányú elfoglaltságát figyelembe véve, s ezzel tiszteletre méltó módon meghaladva a szokásos hozzáállást SZÜNETEL A BLUES-FESZTIVÁL, hogy aztán vasárnap még egyszer elvarázsolódjon a nagyérdemű.
Az idén ötven éves Fekete Jenőt nem kell bemutatni a zenekedvelőknek, referenciának ott a Palermo Boogie Band, vagy a 1997-ben megalakított a Muddy Shoes zenekar. ezen az estén Horváth Misi szájharmonikással közösen nyomják a bluest, és készítik a közönséget a nagyobb népszerűséget érdemlő HaraKyru Band fesztiválzáró őrületére.
