A komolyzenei koncertek mellett a tehetséggondozás is fontos szerepet kap az idén ötödik évfordulóját ünneplő Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztiválon, melyet augusztus 13. és 19. között rendeznek meg. Kokas Katalin hegedűművésszel, a Kaposfest művészeti vezetőjével többek közt arról beszélgetett Filákovity Radojka, hogyan vonják be a fiatalokat a fesztiválba, milyen mesterkurzussal készülnek. Ennek kapcsán pedig azt is elárulta, mit gondol a hazai komolyzenei oktatás helyzetéről.
Kezdjük rögtön egy egészen friss hírrel: a Kelemen Kvartett első helyezést ért el a Premio Paolo Brociani nemzetközi versenyen. Ilyen komoly eredmények mellett hogyan jut ideje a Kaposfest-tel foglalkozni?
A Borciani verseny a világ legrangosabb vonósnégyes versenye, melyre maga a felkészülés is rendkívül nehéz volt, hiszen Dóra húgomat (Kelemen Dóra, a kvartett csellistája – F.R.) az ausztráliai turnén baleset érte: elütötte egy szörfös a térdig érő vízben, ami miatt eltört a jobb karja. Tizennégy hét esett ki a próbaidőszakból; kimondhatatlanul aggódtunk, hogy fel tud-e épülni. A balesetet követő első koncertünket a Borciani előtt egy héttel játszottuk, akkor vált biztossá, hogy Dóra is teljes erőbedobással tud majd versenyezni. Többek közt Martha Argerich is tagja volt a zsűrinek, ő egyenesen „életre szóló élményként” emlegette a Bartók-, Mozart- és Haydn-interpretációnkat – erre különösen büszkék vagyunk!
A kaposvári fesztivál szervezése azonban egész éves odafigyelést és gondoskodást igényel, nemcsak az én részemről, hanem a teljes Kaposfest-csapat oldaláról is.
Mi az, ami Kaposvárra vonzza a világ leghíresebb művészeit?
A külföldi fesztiválokon való fellépéseink alkalmával férjemmel, Kelemen Barnabással nagyszerű művészekkel találkoztunk, így évről évre az elmúlt tizenöt év koncertturnéinak esszenciájával találkozhat a Kaposfest közönsége.
Ez egy kisvárosi nyári fesztivál: a világ legnagyobb koncerttermeiben fellépő szólistákat nem a magas honorárium, nem is a koncert preztizsértéke vonzotta az első években. A művészek elsősorban baráti meghívásunknak eleget téve jönnek, az elmúlt négy év tapasztalata pedig az, hogy nagyon jól érzik magukat. Amellett, hogy a fellépőknek lehetőségük van egymás játékát meghallgatni – és ezzel páratlan inspirációt kapnak –, barátok közé érkeznek. Mára pedig már a lelkes, zeneértő közönségünknek is elterjedt a híre. A légkör szinte családias; Kaposvár varázslatos, virágos, szökőkutakkal teli, kedves városa igazi otthona lett ennek a fesztiválnak.
A Kaposfest híre többek közt ezeknek köszönhetően már a nemzetközi „piacon” is elterjedt, örömmel mondhatjuk, hogy aki eddig még nem kapott meghívást a fesztiválra, az előbb-utóbb maga jelentkezik, hogy jönne…
Az ötödik Kaposfest nemcsak a jubileum miatt lesz különleges, hanem egy új kezdeményezést is indítanak. Miről lesz szó?
Nagyon fontosnak tartjuk a megfelelő utánpótlás-nevelést, így idén végre elindulnak a mindennapos, nyílt mesterkurzusaink a Kaposfest ideje alatt. Oleg Kogan csellistát – aki Londonban is tanít – hívtuk el, hogy tartsa meg a mesterkurzusokat. Kitűnő művész és pedagógus! Idén legfeljebb hat diák vehet részt a kurzuson, meghívott csellisták jönnek, személy választjuk ki azokat, a nagyrészt versenygyőztes fiatalokat, akik játszhatnak Oleg Kogannak.
Mindennapos, egy-egy kurzusokat tervezünk, melyek mindenki számára látogathatóak lesznek. Oleg Kogan pedig, amellett, hogy legfőképpen tanítani jön, egy-egy koncerten játszani is fog.
Ha jól tudom, korábban is voltak ilyen irányú elképzeléseik…
Annak idején, amikor a Kaposfest elindult, a fellépő művészeket kértem fel, hogy tartsanak egy-egy órát a Zeneakadémia növendékeinek a fesztivál ideje alatt. Napjaink legsikeresebb, fiatal koncertező sztárjai tanítottak volna, akik, koruk ellenére hatalmas koncert- és versenytapasztalattal rendelkeznek. Tehát a legfontosabb tapasztalatokat adhatták volna át. Meghirdettük a lehetőséget, az akadémisták ingyen tanulhattak volna tőlük, de senki sem jelentkezett.
Ez azért elég érdekes. Ön szerint mi volt az oka?
A hallgatók túlnyomó része nyárra pénzkeresési lehetőségek után kutat. Kezdetben hiába kínáltunk nekik kedvezményes bérletvásárlási lehetőséget a fesztiválpárna keretében, úti-, szállás- és étkezési költséggel is számolniuk kellett a fesztivál ideje alatt, amit kevesen engedhettek meg maguknak. Idővel azonban ezek a dolgok is beértek, ma már jó néhány hallgató a fesztiválnak jön segíteni: lapozóként, színpadi rendezőként, vagy kottafelelősként minden koncertet meghallgathatnak, a próbákra is bejárhatnak és a segítségükért cserébe szállást és étkezést nyújtunk nekik. A tapasztalat pedig az, hogy aki egyszer itt megfordult, az újra el fog jönni.
A fesztivál híre és a lehetőség, melyet kínálunk nekik, nagyon gyorsan terjed közöttük. Egyre több növendék tudja, hogy ide érdemes jönni. Ha a mesterkurzus sikeres lesz, jövőre bővítjük.
Kifejtené, hogyan?
A fesztiválon fellépő művészek beosztását szeretnénk majd jó előre úgy elkészíteni, hogy a koncertek mellett legyen idejük tanítani is, vagy meghallgatni és tanácsokat adni néhány diáknak. Mondjuk, a nagytermet üresen hagynánk erre az alkalomra, és beépítenénk a „mesterkurzusok műsorát” is a programba. Ha a harminc Kaposfest-re látogató művészből mindenki csak egy-egy órát tartana, az már harminc órányi mesterkurzust jelentene a fesztivál ideje alatt.
Mit jelent az Ön számára a tanítás? Milyen elvárásokat állít diákjai elé?
A világ legszebb, de egyben legnehezebb feladatát, a szenvedélyemet. Minden felmenőm elismert
pedagógus, és úgy érzem, én is rendelkezem olyan antennával, amely segít, hogy megérezzem, mire van szükségük éppen a diákjaimnak. Ebből kifolyólag nagyon jó a kapcsolatom az osztályommal, ami azért is fontos, mert a mi pályánkon különleges szerepe van az egyéni képzésnek.
Azt azonban mindig kérem a növendékeimtől, hogy más tanárok óráit is rendszeresen látogassák, hallgassák. A különböző megközelítésekből ugyanis nagyon sokat lehet tanulni.
Hogyan látja a komolyzenei nevelés jelenlegi helyzetét?
A klasszikus zenei nevelés az általános iskolákban elsősorban élvezetes, közös éneklésekből, akár a rajzórákkal összekötött zenehallgatásokból kellene állnia. Az énekórák az iskolai évek legszebb pillanatait kellene adniuk a diákoknak. Ha ez nem így van, megoldást kell találni a helyzetre! Gyakran tapasztalom, hogy az órákon könnyűzenével próbálják felkelteni az iskolások figyelmét, ami azonban enélkül is mindenhol eléri őket. Nekünk inkább az európai zenetörténet legszebb műveivel kellene a gyermekeket megismertetnünk.
Ezen túl azt gondolom, Magyarország a zeneiskolák terén még mindig meghaladja az európai szintet. Ez többek közt az elszánt pedagógusainknak, a sok-sok tehetséges gyermeknek és annak is köszönhető, hogy nemcsak a módosabb családok engedhetik meg maguknak gyermekeik zenei nevelését, hanem az alanyi jogon jár. Emellett persze úgy gondolom, a szülők felismerése is fontos: a korán – 5-6 éves korban – elkezdett zenetanulás behozhatatlan előnyt jelent azokkal a gyerekekkel szemben, akiknek erre nem adnak esélyt.
