Huszonkét Fejér megyei költő és író emlékfalát avatták fel szombaton Gárdonyban, Gárdonyi Géza szülőházának falán, az író születésének 151. évfordulóján. Az emlékfal megmutatja, hogy a reformkor és a romantika korában a nemzet nagyjai vidéken is alkottak, léteztek szellemi műhelyek a fővárostól távol is.
Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára avatóbeszédében példaértékűnek nevezte, hogy ilyen jelentős emlékművet közpénz nélkül, adományból és összefogással létre lehetett hozni. Ez nemcsak a leszármazottaknak és családjaiknak jelent sokat, hanem az egész közösség számára is összetartó erő – tette hozzá.
Elmondta: Az emlékfal a bizonyíték rá, hogy a kultúra nem egy távoli, budapesti dolog, hanem olyan produktum, amelyet a szomszéd faluban korábban megalkottak.
Az államtitkár a szellemi értékeket a fák gyökeréhez hasonlította, amely
láthatatlan, de fontos: nincs jelen, de mégis létezik.
Rétvári Bence szerint a mai kor embere nem fizikai evolúciós korszakban él, hanem technológiaiban. Kiemelte: minél több külső inger és információ éri az embereket, annál inkább telítődnek, érzelmi intelligenciájuk pedig csökken. Értékes tehát a kultúra és az irodalom, mert arra mutatnak rá, hogy nemcsak tényekből, döntésekből és információkból áll az élet, hanem
a művekben lévő cselekvésekből, érzelmekből és szenvedésekből is.
L. Simon László, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára reményét fejezte ki, hogy minden Fejér megyei diák legalább egyszer eljut az emlékfalhoz. Hozzátette: irodalomtanáraik segítségével most már megtudhatják, hogy kik alkottak, dolgoztak a megyében és kiknek tartozott identitásához Fejér megye.
Úgy véli: az emlékfal jó példa arra, hogy közpénz nélkül, mecénások segítségével is lehet komolyat alkotni. Hangsúlyozta: komoly dilemma volt, hogy kiket örökítsenek meg, végül irodalomtörténészek nem kaptak helyet a falon, csak írók és költők.
L. Simon László bejelentette, hogy a tóparton lesz egy olyan sétány, ahol a Velencei-tó természeti értékeiért dolgozó tudósok és azokat bemutató írók egy-egy szobrot kapnak. Ennek keretében, szeptember 27-én Hermann Ottó halálának 100. évfordulójára avatják fel az első alkotást, jövőre pedig Chernel István születésének 150. évfordulója alkalmából leplezik le a következő szobrot.
Az emlékfal avatásával egyidőben jelent meg az az L. Simon László szerkesztette, iskolásoknak és felnőtteknek szóló olvasókönyv, amely mind a 22 írót és szobrászt bemutatja, és minden alkotótól verseket, novellákat közöl. Az államtitkár megjegyezte: a könyv egyfajta kalauz kíván lenni.
A szervezők korábbi tájékoztatása szerint a Velencei-tavi Kistérségért Alapítvány saját forrásból, kisebb támogatók felajánlásaiból és három cég nagyobb adományából készíttette el az emlékfalat, amelynek felállítása összesen mintegy 10 millió forintba került.
A kezdeményezés részeként 22 kortárs magyar szobrászművész (Bíró Lajos, Blaskó János, Cyránski Mária, Raffay Dávid, Györfi Sándor, Kligl Sándor, Pető Hunor, Kolozsi Tibor, Lestyán Goda János, Zsemlye Ildikó, Lieb Roland Ferenc, Pogány Gábor Benő, Sánta Csaba, Szabolcs Péter, Oláh Katalin, Béres János, Rajcsók Attila, Rohonczi István, Madarassy István, Lukács István, Kocsis Balázs, Plank Antal) egy-egy bronz domborművel járult hozzá a különleges emlékfal létrejöttéhez.
Az emlékfalon helyet kapott Wathay Ferenc (1568–1609), Virág Benedek (1752–1830), Ányos Pál (1756–1784), Vörösmarty Mihály (1800–1855), Eötvös József (1813–187), Vas Gereben (1823–1868), Vajda János (1827–1897), Eötvös Károly (1842–1916), Gozsdu Elek (1849–1919), Bársony István (1855–1928), Radó Antal (1862–1944), Gárdonyi Géza (1863–1922), György Oszkár (1882–1944), Széchenyi Zsigmond (1898–1967), Kodolányi János (1899–1969), Németh László (1901–1975), Jankovich Ferenc (1907–1971), Csanádi Imre (1920–1991), Takács Imre (1926–2000), Keszei István (1935–1984), Sobor Antal (1933–2010) és Bella István (1940–2006).
(A cikk egy MTI-hír szerkesztett változata)
