Lánc, lánc, eszterlánc
Ha egy férfi úgy búcsúzik tőled, te voltál életem utolsó szerelme, azt nem igazán lehet félre érteni. Lehet kiborulni, hisztizni, üzenetekkel bombázni, éjszaka közepén hívogatni, amíg ki nem kapcsolja a telefont, de a múlt időt lehetetlenség nem érteni.
Mivel a szerelemnek ezt a részét gyűlölöm, amikor fáj, hasogat, megint megfogadtam, hogy a barátnőm tanácsát követem, és még a csúcson fejezem be, amikor tombolnak a hormonok. Fájjon a pasinak, és ne nekem. Hogy elkerüljem a hetekig tartó őrjöngést és nyavalygást Dokival, kutyaharapást szőrivel készültem gyógyítani, felélesztettem a profilom az utazós társkereső szájton.
Rengetegen jelentkeztek megint, a legszimpatikusabbnak tűnt egy öltönyös maci, akinek saját vállalkozása meg három gyereke volt Brüsszelben. Unta a feleségét, mert nem hajlandó magas sarkút és szoknyát viselni, se a punciját borotválni. Együtt éreztem a Vállalkozóval, mert a tűsarok rettentően szexi, főleg, ha nincs rajtad más az ágyban, erre Doki megtanított. Intim részeket meg muszáj epillálni, mert senki sem szeretne fuldokolni a lenyelt szőröktől. Én legalább is allergiás vagyok rá.
A Vállalkozó escortokkal vigasztalta magát, és az oldalon próbált tűsarkas babapuncit találni. Agresszíven fűzött, látogassam meg Brüsszelben, fizeti az utam, és győződjünk meg róla, passzol-e a borotváltság a körülmetélt farokhoz. (Mert hál’ Istennek állítólag ilyen szerszámmal rendelkezett, ennek fontosságáról majd később.)
Az első sokk akkor ért, mikor az oldal körülményességét megunva áttértünk egy telefonos chatprogramra. Új feleség néven mentett el. Kifejtette, hogy a házastársi franciaágyukban akar velem dugni. Ha jól működik a dolog, közli a nejével, hogy lecserélte. Átköltözteti a gyerekek szobájába, én pedig gyakorta jöhetek látogatóba, a dupla ágy az én helyem lesz ezentúl. Az undorító első végignézheti, amit művelünk, de csupán szolgálhat minket. Fehérneműben, négykézlábra ereszkedve kucoroghat az ágy lábánál a földön. Onnan segédkezhet, ha mi úgy parancsoljunk. Kiköti egy hosszú lánccal, hogy elérjen akár a konyhába is, ha italt kívánnánk. Ha van hozzá gusztusunk, néha bevehetjük harmadiknak.
Ha már unjuk a rabszolgánk, elmehetünk egy bárba, és felszedhetünk egy édes, ártatlan kislányt. Természetesen továbbra is én maradok a fő feleség, a többiek csupán szolgálnak bennünket. Őt és engem, kényünk-kedvünk szerint. Hogy eszükbe se jusson megszökni, venni fog egy játékszert. Átküldte a katalógusoldal linkjét. Először a kép alapján fogalmam sem volt, mi is ez. Fém nyakpánt, futurisztikus, de számomra nem igazán erotikus, semmi csipke, flitter, toll. Aztán átfutottam a leírást. A nyakörvet, – mert valójában nyakörv volt, mint az állatoké, – érzékelő kapcsolta a központi egységhez. Ha az alany a beállított távolságon kívül szeretett volna tartózkodni, kis áramütéssel figyelmeztette a határokra. Nem halálos dózissal, védekezett a forgalmazó, csupán kellemetlen. Aham, kellemetlen, ha meg többször próbálkozik a meneküléssel, nagyon kellemetlen. Ha kétségbesett, akkor végtelenül kellemetlen.
Ekkor tájt olvastam Donoghue A szoba című könyvét, melyben egy Natascha Kampusch-féle történetet ír le, a fogságban született gyermek szemszögéből.
Blokkoltam Vállalkozót mindenhol, mert a kutyát sem a póráz teszi hűségessé.
