Lanczkor Gábor: Folyamisten – Libri Kiadó, Budapest 2014 – 310 oldal, keménytábla, védőborító – ISBN 9789633103807
A Folyamisten ürügyén regényíróként szemembe ötlő Lanczkor Gábor, aki egyébkor/egyébként költő, drámaíró és a Médeia fiai nevű zenekar zenésze olyan brand-et hozott létre, ami kíváncsivá teszi a potenciális olvasót. A regény egyik jó zenékben tobzódó szála mögé – ha tetszik illusztrációként – egy egész zenekart teremtett, a dalok tényleg meghallgathatók és letölthetők: http://anarchitecture.bandcamp.com/album/soundtracks-for-a-novel
Az Esther című fejezetben megemlített többi „nóta” is olyan, ami közel állhat a feltételezhetően megcélzott olvasóréteg szívéhez:
Az öt fejezetre tagolt, epilógussal megfejelt regény egymástól eltérő terekben játszódik, s elsőre talán nem is érthető, hogy miként kapcsolódik össze egyetlen regénnyé. Az első fejezet érzékenyen megírt plébánosát (a figura önmagában is megérne egy teljes regényt!) miként lehet hozzákötni a máglyát túlélő indiai özvegyhez, a londoni muzsikushoz és a világ minden pontján feltűnő magyarokhoz? A regény – vagy az író – válaszokat ígér, sejtet, halaszt és valódi/látszólagos tévutakra vezeti az Olvasót. Hosszú, szociológiai pontosságú leírást ad a Londonban boldogulást kereső magyar fiatalok életéről – bevallom, ez rettentően untatott –, útleírásokat megszégyenítő pontosságú(nak tűnő) leírást ad az erőszak útján teherbe esett zenészlány indiai útjáról, pszichológiailag pontos képet rajzol a magyarországi plébános összeomlásáról… Lanczkor Gábor jó ösztönnel bízik abban, hogy az olvasó követni fogja. Pláne, hogy a fülszövegben igencsak súlyos ígéretek vannak:
Lanczkor Gábor második regénye igazi 21. századi ördöglakat, mely Magyarország lerobbant panelházaitól Anglia fülledt koncerttermeiig, Olaszország árnyas sikátoraitól India ezerszínű forgatagáig járja be a világot egy titokzatos mítosz nyomában, ami talán most, ennek a könyvnek a lapjain születik meg éppen.
Több lehetőség is felmerült, miután elolvastam a regényt. 1. A fülszöveg nem ehhez a regényhez készült; 2. olvasóként alkalmatlan vagyok egy „titokzatos mítosz” megfejtésére; 3. a titokzatos mítosz minden ízében megfelel a 21. századnak…
Persze, a tévedés kockázatát fenntartva, az is lehet, hogy a mostani Folyamisten című regény csak előzménye/előszava egy még meg nem írt regénynek.
Nekem ez utóbbi lenne a szimpatikus megoldás, ha nem kell újabb oldalakon át a londoni álláskereső fiatalok hétköznapjairól olvasnom! Lanczkor jól ír, mostani elégedettségem ellenére is szívesen beneveznék a következő regényére.
Meg arra is kíváncsi lennék, hogy tulajdonképpen mit csinál Balatonhenyén?!
