Felturbózott izomzatú hollywoodi sztárok, összekutyulva klasszikus görög mitológiával. A sikert biztos receptjéhez, már a 20. század első felében is előszeretettel nyúltak és nyúlnak a mai napig a filmvilág epicentrumában, Hollywoodban. A The Telegraph 12 olyan film klasszikust szedett össze, melyekben a görög drámák adták a film vezérfonalát. Érdekes módon, hasonlóan ahhoz, ahogy a legjobb sportfogadó oldalak is összekötik a klasszikus stratégiákat és modern technológiákat, ezek a filmek is sikeresen ötvözik a régi és új elemeket. Ez a kombináció mindkét esetben egyaránt vonzó a rajongók számára.
Marcel Camus Fekete Orfeusában (Orfeu Negro) a címszereplő és szerelme, Eurüdiké története elevenedik meg brazil környezetben, fekete szereplőkkel. A pár esküvőjének napján, a nő volt férje a Halál Angyalának jelmezében megöli Eurüdikét. Hogy visszakapja szerelmét, a zenevirtuóz Orfeusz alászáll a pokolba, hogy természetfeletti muzsikájával megpróbálja életre kelteni a lányt. A szokatlan környezetben tálalt ókori alapokon nyugvó szerelemes sztori még Oscar-díjat is ért, méghozzá a legjobb külföldi film kategóriában.
1963-ban Ray Harryhausen elkészítette mesterművét Az aranygyapjú legendáját (Jason and the Argonauts), mely az argonauták vezetőjéről, Iaszónról és az ő küldetéséről szól. Az út nem egy sétagalopp, hiszen számos akadály áll a a főhős és kompániája útjába: hétfejű hidrák, vérszomjas hárpiák és maga a legyőzhetetlen Bronzisten is. A 60-as filmből nem hiányoznak a látványos felvételek és vizuális trükkök sem, mely az akkori körülmények között igazán szép teljesítmény. (A három jófiú és a hét csontváz jelenetének felvétele például 4 hónapig tartott.)
Kicsit nyakatekert a My Fair Lady ógörög eredetű bizonyítása. A film a Broadway két szerző nagyágyújának, Lerner és Loewe színpadra varázsolt darabját dolgozza fel, melynek alapját a Pygmalion történet adta. A fáma úgy tartja, hogy a ciprusi szobrász beleszeretett az egyik saját maga által alkotott szoborba.
Az 1968-ban forgatott, Orson Welles és Christopher Plummer főszereplésével készült Oidipus király (Oedipus the King), az azonos nevű görög drámát dolgozza fel. A történet egy férfiról szól, akinek születésekor megjósolták, hogy megöli saját apját, anyját pedig asszonyává teszi, ezért száműzik otthonából. Az ügyet azonban ezzel nem sikerült lezárni..
Az Ulysses (1967) című film, James Joyce megegyező című regényén alapszik, melyben megismerhetjük Leopold Bloom egy átlagos napját. A műben Joyce maga is párhuzamot von a mitológiai Oidipusszal (mely egyébként az Ulysses név görög megfelelője) Ithaca királyával, aki Homérosz hőse volt az Odüsszeiában.
Az 1971-es Trójai nők Katherine Hepburn és Vanessa Redgrave főszereplésével készült, Euripidesz görög színdarabja alapján. A film a trójai király Hector anyjának, Hecubának illetve feleségének sztoriját rágja át. Hector halála után az asszonyok feladata lesz, hogy a birodalmat gatyába rázzák és védelmezzék Hector fiát, Astyanax-ot is, kinek élete veszélyben forog.
A Hatalmas Aphrodité (1995) egy Woody Allen újragondolás, melyben a görög szerelem istennője ezúttal egy prostituált képében jelenik meg. Hab a tortán, hogy a férfifaló asszonynak van egy zseni fia is.
A Disney animátora úgy jellemezte az általuk megteremtett Herculest, mint egy naiv gyereket, aki bent ragadt egy felnőtt testében. A Johhny Bravo-ra hajazó, szívtipró és kissé egyszerű főhős sztorija merőben eltér az eredeti ókori mesétől, de a kritikusok így is imádták.
Természetesen a Trójai háború története sem kerülhette el, hogy modern köntöst kapjon, még pedig olyan rommá gyúrt sztárok közreműködésével, mint Brad Pitt vagy Sean Bean. Az akció és effektdús alkotásnak sikerült elérnie, hogy a mozifilmek történetének egyik legdrágább filmje legyen.
Láncokkal összekötözve menekülni árkon-bokron át, mindezt egy poros, déli tájon. Az Coen testvérek így mesélték el a Homérosz Odüsszeiájára épülő Where Art Thou (2000) film történetét, mely a klasszikus sztori egy modern, szatirikus újragondolása.
Gigantikus skorpiók, kétfejű óriás kutyák és a halálos Medúza. Ray Harryhausen legutolsó filmjében a vizuális effektektől hemzsegő Titánok harcában (Clash of Titans) Zeusz halandó csemetéjének kell legyőznie az ókori mitológia valamennyi szörnyét és halhatatlan istenét, mindezt (mi másért?!) mint a szeretett nőért.
Megcsalás, gyerekgyilkosság, bosszú. Lars Von Trier Medea (1988) filmje szuggesztív képi világú víziója Euripidész drámájának szabad újraértelmezése.
