Miközben dörög fenn az ég megállíthatatlanul, ülök a buszban, és szórja rám a kereskedelmi rádió az igét, hogy valami fesztivál „mértéket ad”, aztán jó lesz. Nem hittem a hájpnak. Másfelé utaztam. Mi van, becsaptál?
Nem hagytam magam, s különben is másfelé vitt a busz, benne a félhangos kereskedelmi adóval a háttérben – való világra vágytam.
Igen, elfogultan utaztam, a rádiós reklámban emlegetett másik fesztivál tisztes távolban zajlik úti célomtól.
Huszonkettedik alkalommal
nyitott kaput, kapott kulcsot Nyírbátorban a Szárnyas Sárkány Hete. 22 éve száll a Papok-réti tó fölé egy különleges álom. Kétszáz személyes faszínház nő a réten, délután négykor eláll az eső, hat órakor megterem a látvány.
Tucatnyi – több tucatnyi – gólyalábas, míves maskarákban lépdel büszkén, hökkent meg, vonul a nyírségi város terein. A hosszúlábak közt cirkuszból szabadult mutatványosok lépnek, röppennek, az óriásbuborék gyerek szempillán pukkan ki. A város kulcsát a polgármester asszony a fesztiváligazgatóra bízza három napra. Ez itt a protokoll helye.
De. Éppen ezért jövünk ide, mert ritka és visszafogott a protokoll. Nem erről szól. Szebben, kedvesen szól ez a fesztivál, olyan szelíden, mint a Korona Teátrumban az Álomzug Társulás Szépenszóló Fütyöri-je. Mindeközben a réten, a nagyszínpadon a Ataru Taiko Japán Dobszínház koncertje pereg. Sarkadi Bence marionettjei is megjárták a világot, s itt, a Nyírségben is táncoltak. A fesztivál régi taligásai, a Ládafia Bábszínház csapata bábcirkuszt hozott a deszkákra.
A Váróterem Projekt Sorsjátéka a kocsmasátorban pergett, a szegedi Aranygyapjú Társulat Sárkányverője a fesztiváltéren szórakoztatta az ifjakat.
A Picaro Társulat Sárkánytivornya című darabját már tavaly is láthatta Nyírbátor közönsége, vérig sértődtünk rajta akkor is, beszólnak a keleti végnek (is) az idén sem kímélték a közönséget. A kocsmasátorban mintha gyepről pattant volna, szuper-spontán ugrott közénk a közép-kelet-balkáni vigaszmámor. Könnyesre nevettünk ezt is.
És a nap méltó zárásaként a Freak Fusion lélegzet el-megállító újcirkusza hatott meg bennünket a templom és kollégium közé mértani pontossággal beszórt cirkuszi sátorban. Szeretjük őket, szépek és merészek. Ez kabaré.
Kezdem magam nem kóbor kutyának érezni, finom ecsettel festett, másfajtának.
Egy bizonyos kínai enciklopédia, A jóravaló ismeretek égi gyűjteménye szerint ugyanis az állatok lehetnek a) a Császár állatai, b) balzsamozottak, c) idomítottak, d) malacok, e) szirének, f) mesebeliek, g) kóbor kutyák, h) olyanok, amelyek ebben az osztályozásban szerepelnek, i) őrülten rázkódók, j) megszámlálhatatlanok, k) olyanok, akiket a legfinomabb teveszőr ecsettel festettek, l) másfajták, m) olyanok, akik az imént törtek össze egy vázát, n) olyanok, akik távolról légynek tűnnek.
(Jorge Luis Borges, A John Wilkins-féle analitikus nyelv)
És némely bátori enciklopédia megnevez bizonyos szárnyas sárkányt, mely lény a boldogságcsinálók rendjébe sorolandó, és a kétezred-években is nyaranta égbe száll. Huszonkettedik éve töri meg a szívet, visz a hátán messzire.
Mellém ül egy lány, szép és hiú, a Freak Fusion cirkuszától ámul, hozzám fordul: Figyelj, te becsaptál, azt mondtad, szép lesz. Igen, mondom, meglehet, de ha még nem, akkor máskor megteszem. Becsaptál, mondja, ez nem szép, nem érdekes. Ez gyönyörű.
Távolodik a mennydörgés, eső nem csepereg. Ez volt a Szárnyas Sárkány Hete első napja.
