Mielőtt még halálra rémülnénk és azt gondolnánk, hogy a hölgy az állatszőrből készült bundák ellen tüntet Ed Gein és a Texasi Láncfűrészes stílusában, megnyugtatunk, nem igazi a bőr. Pedig rettenetesen, vérfagyasztóan annak tűnik. Azonban Jessica Harrison, az eredetileg ír származású, de jelenleg Skóciában élő harmincegy éves szobrász szerencsére nem Hannibal Lecter nyomdokaiban lépked. A Handheld névre keresztelt, kilenc részes szoborsorozathoz a művész kevert gipszöntvényt használt, melyet saját kézfejéről és tenyeréről mintázott (állítólag, de az a jópár férfias fekete szőrszál ezt némiképp kétségbe vonja). bőr bőr bőr
Jessica a test külső és belső kapcsolatait kutatja – de mindezt nem a tudatalattiban vagy a belső szervekben keresi, hanem ortogonálisan (derékszögben merőlegesen) hatol inkább a bőrbe. A test mozgásait, felületeit és rajzolatait használja fel groteszk alkotásaihoz, mellyel a szellemit ugyanúgy játékba szeretné hívni mint a vizualitást. A dizájnnal való kapcsolódási pontokban Jessica a bőr és tér kapcsolatát értelmezi újra, azokat a használati tárgyakat, melyekkel bőrünk nap mint nap érintkezik. Ily módon Miss Harrison megkísérli újraírni a test klasszikus szerepét a szobrászatban, alternatív interpretációs lehetőségeket kínálva abszurd szobrainak – és a tradícionális szobrászati definíciók – újraértelmezésére. bőr bőr bőr bőr bőr bőr
A bőrbútorokon (nagyon furcsa ezt itt leírni) kívül Jessica csontokkal és fogakkal is keményen kísérletezik, de kerámiái is az elfogadhatóan gusztustalan esztétika határterületén mozognak – ha fel is fordult kicsit a gyomrunk a látottaktól, azért Jessica Harrisonra érdemes odafigyelni. bőr bőr
