Hogy a június 12-i Portugál-nap lassan feledésbe merül, és a különleges alkalomból eljátszott előadás is csak egy lesz a sok közül, az teljesen helyénvaló, hiszen a Katona József Színház közönsége is halkan, csendben, különösebb feltűnés nélkül tartja tizenhat éve repertoáron a Portugált. A Parlando gondozásában megjelent, a Portugál profi felvételét és Egressy Zoltán eredeti szövegét tartalmazó kiadvány esetében azonban már kacifántosabb a helyzet, mert mást jelent annak, aki a bemutató környékén látta az előadást és mást annak, aki az utóbbi években, máshogyan nézi az, aki még nem látta, nem olvasta a darabot és máshogyan az, aki nem is akarja, másképp áll hozzá az a néző, aki először a filmes adaptációval találkozott és másként értékeli majd az utókor is, amikor ez a Portugál már lekerült a színház műsoráról. Nagyszabású vállalkozás tehát a Parlando Kiadóé, de mivel a DVD-felvétel és a szövegkönyv minősége minden várakozást felülmúl, az egyetlen kérdés az, hogy mit lehetne tenni azért, hogy minél több könyvespolcról visszaköszönjön a díszdobozos kiadvány filigrán gerince. A könyv- és DVD-változaton mindenesetre semmi sem múlik, hiszen, ígéretéhez híven, megközelíti a tökéletes Portugál-élményt.
Az előadás
atmoszféráját és a megismételhetetlen pillanatokat persze akkor sem adhatná vissza a felvétel, ha a világ összes kamerájával rögzítenék, ahogyan Csuja Imréért is csak azok aggódhattak, akik látták leszakadni a hokedli alját, amikor a Kocsmáros ráhuppant. Pelsőczy Réka és Keresztes Tamás párosa között azonban a felvételen is vibrál a levegő, Csuja Imre alakítása olyan részletgazdag, mintha saját zsánert faragott volna a figurából, Szirtes Ági pedig minden rezdülésével bizonyítja, hogy Jucika a legjobban megírt színpadi szerepek egyike.
Ami hiányzik az előadásból, az szerepel a lemezen,
s bár a színházhoz szokott szemnek furcsa lehet a rögzített beállítás és maga tény, hogy nem oda néz ahová akar, az alkotók cserébe jó ízléssel használják a filmes eszközöket, és a didaktikus megoldásokat szándékosan kerülve kizárólag indokolt esetben közelítenek rá egy-egy részletre: Retek igazolványára, Csipesz nadrágjára és baseball-sapkájára, Jucika szakadt harisnyájára és a sebes térdére, az üvegtörmelékre, amibe Sátán belelép vagy éppen a Masni kezében pergő homokra. Ugyanennyire jók a közeli felvételek a színészek arcáról, hiszen a lehető legjobbkor marad egyik-másik szereplőn a kamera, és tudatosak a távoli vágóképek is – a színházi közönség nézőpontjához legközelebb álló beállításra Bárdos Ferenc vezető operatőr szinte alig támaszkodik, de érdekes módon ez a legkevésbé sem zavaró.
A felvétel tulajdonképpen már önmagában is az előadás extra tartalmának tekinthető, de a DVD extráit illetően ettől függetlenül marad némi hiányérzet. Az interjúkból a háttér-információkon, illetve a színészek egymáshoz, a darabhoz és a karaktereikhez fűződő személyes élményein túl azért az is kiderül, hogy miért a darab humoros oldala domborodik ki inkább, noha mindenki arról beszél, mennyire fontos a Portugál tragikomikuma, az előadás közben készült, kulisszák mögé kalauzoló, alig kilencperces anyag pedig rövidsége ellenére is a lemez legizgalmasabb része.
Ami kimaradt az előadásból és a lemezen sincs rajta, az megtalálható az eredeti dráma szövegében,
ezzel pedig a kiadvány a dráma, mint irodalmi és a darab, mint színpadi műfaj közti különbségre is felhívja a figyelmet, a Portugál újabb rétegeit fedi fel, de legfőképp az előadás létrejöttéről árulkodik. A könyv a DVD-tokhoz igazodva lett megközelítőleg A5-ös méretű, de színes-szagos, album minőségű, Kleb Attila szövegbe ágyazott fotói pedig mindig az adott szakaszt illusztrálják. Ez visszafelé már nem teljesen igaz, hiszen Egressy Zoltán szövege azért eltér attól, amit a szereplők mondanak. Persze túlnyomórészt csak apró, stiláris változásokról van szó, melyeknek sok esetben csak az idő múlása az oka. Hogy a színészek mennyit változtak az évek során, azt korábbi összeállításunk alapján bárki eldöntheti, mindenesetre Masni most már nem beszél a koráról, Csipesz pedig az előadásban nem negyven, hanem ötven éves. Helyenként azért kifejezetten szembeötlő az alkotók nyelvi leleménye, hiszen míg Egressy Zoltánnál ez olvasható:
Nézd meg, mit csinálsz. Üljél le. Jó így. Színben is jól mennek egymáshoz. A sárga műanyag nyalóka mellé tettem a piros zászlót. Itt a Fradi-jelvény, mellette a narancssárga lószar.
addig az előadásban már a következő hangzik el:
Mit csinálsz, eszeden vagy? Jó volt ez így. Hát színben is jól mennek egymáshoz. Fölül van a gumikácsa, mellette a szivacsmalac. Alul meg a nájlonorkídea meg az a narancssárga lószar.
Az egyik legjelentősebb átdolgozás Masni és Bece közös jeleneteit érinti. Ez egyébként a kiadvány bemutatóján is szóba került, ahol Lukáts Andor, az előadás rendezője arról beszélt, hogy azt akarta elérni a húzással, hogy minél hamarabb csattanjon el az első csók Masni és Bece között. Ugyanígy, a Portugál legrégebbi fotóin még látni, ahogyan Masni a biciklijével egyensúlyozik, de ez azóta már kikerült az előadásból. Hogy valaha benne lehetett, arra egyetlen szövegrész emlékeztet, amit Bece már nem Masninak, hanem a Kocsmárosnak mond:
Minden nő olyan férfit akar, amilyenről álmodozik. Aztán amikor megtalálta, pont azt nem szereti benne, amiért beleszeretett. Miért?
Az előadás, a színházfilm és a dráma közötti különbségek összevetése ekkorra azonban már rég nem arról szól, hogy hová kerüljenek a Portugál hangsúlyai, hanem arról, hogy az előadás nem a színházban kezdődik, és nem is ér véget a tapsrenddel. A Portugál-könyv az előadás kritikai fogadtatásából szemezgető utolsó fejezetével voltaképp ezt próbálja foganatosítani.
