Nem szeretné, ha gyerekei ellustulnának, és úgy éreznék, nem kell megdolgozniuk semmiért. A 62 éves zenész ezért nem hagy örökséget három fiára és három lányára 180 millió fontra becsült vagyonából. –
Amink van, azt elköltjük, rengeteg kötelezettségünk van, 100 ember fizetéséért felelünk. Nekik is meg kell dolgozniuk a sikerért, szerencsére mindannyian tisztában vannak vele, és ritkán kérnek, amit nagyra értékelek
– nyilatkozta Sting a Daily Mailnek.
Persze segítene nekik, ha
bajban lennének, de a világhírű zenész sem kapott sokat szüleitől, már ami az anyagiakat illeti. A fiatal Gordon Sumner (Sting becses polgári neve) Anglia észak-keleti részén nőtt fel, édesapja tejesember volt, anyukája pedig fodrász. Úgy emlékszik, az anyakirálynő volt az, aki megváltoztatta az életét. Ötven évvel ezelőtt a városba érkezett, hogy felavasson egy hajót a Swan Hunter hajógyárban, ahol Sting nagyapja is dolgozott. A világ legnagyobb hajóit építették itt, már jóval azelőtt, hogy Gordon megkapta volna a Sting becenevet csíkos pulcsijáért. A család számára várható volt, hogy követi majd a nagypapát, és ő is kétkezi munkásnak áll.
Azon a vasárnapon a királynő lassan elvonult Rolls-Royce-ával a házunk előtt, integetett, rám nézett, én visszanéztem rá, és akkor, ott tudtam. Egy szép napon híres leszek és gazdag, és Rolls-Royce-t fogok vezetni, akárcsak ő.
Beváltotta magának tett ígéretét
a Wallsend-i fiú , összesen hét háza van Nagy- Britanniában, Olaszországban és az USA-ban, és több mint 100 millió lemezt adott el. Mostanában sokat gondol saját gyermekkorára, szakítania kellett a gyökereivel, hogy mindezt elérje.
Nem volt leányálom. Nem éreztem, hogy odatartozom, nem működött jól a családom. A szüleim nagyon szerettek, de nem voltak boldogok együtt. Muszáj volt távol kerülnöm, és örülök, hogy így tettem.
Sting követte az álmát, még úgy is, hogy apukája szerint csak illúziókat kergetett, amikor Londonba költözött és pubokban zenélt, zsebpénzért. Saját bevallása szerint anyukája volt az, aki támogatta őt és bevezette a „zene és álmodozás sötét világába” is.
Sting nem volt ott szülei temetésén
mert nem akarta, hogy a média tolakodása felzaklassa az eseményt. Édesapjáról utolsó emléke az, amikor halálos ágya mellett ült és hirtelen minden korábbi ellentétük ellenére azt vette észre, hogy ugyanolyan a kezük.
Újra gyerek voltam, nagyon vágytam a figyelmére. Nem beszéltünk sokat, de egy mondata velem maradt: igen fiam, ugyanolyan, de te jobban használtad a tiédet, mint én az enyémet. Soha máskor nem ismerte el amit elértem.
Sting homlokon csókolta, és azt suttogta neki, hogy jó ember és szereti őt. Akkor látták egymást utoljára.
Memoárját szüleinek ajánlotta
Széttört zene címmel 2005-ben, de musicalje, a The Last Ship, amelyet a napokban mutattak be Chicagóban, szintén hozzájuk szól. Ha nem is ennyire nyíltan. 27 évvel apukája halála után még mindig halkan beszél róla. A darab temetéssel végződik, ünnepélyesen, örömmel a tengeren, és a zenész úgy érzi, hogy végre sok régi seb begyógyulhat.
Ironikus, hogy ezzel a darabbal visszatérek oda, ahonnan annyira el akartam jönni. A stábból mindannyian sokat gondoltunk a szüleinkre, a gyökereinkre a premieren, azt hiszem. Vissza kell mennünk legalább lélekben, hogy átértékelhessük, hálásak lehessünk érte, és tisztelhessük ahonnan jöttünk. Ünnepelni szeretném a származásomat, a várost, a nehézségeit, a történéseit.
