A magyar rockzenészeket elsősorban nem a keménydrogok tizedelték az elmúlt 50 évben, hanem a legális a drogok, közülük is elsősorban az alkohol. A „nyugati” drogok nálunk nem terjedtek el igazán, sokkal népszerűbb volt a politoxikománia (pl. a Parkán nevű gyógyszerre ivás). Három évtized három jelentős rockzenészét szedtük csokorba, akiknek korai halálában szerepet játszott az alkohol.
Az intézményes magyar rockzene története a hatvanas évek második felében kezdődött, az akkori életművek jórészt töredékekben (kislemezek, rádiófelvételek) maradtak ránk. Ez az évtized még annyira látványosan nem termelte ki a maga önpusztító rockzenészét, a zenekarok többsége inkább próbált minél megnyerőbbnek tűnni a legitimitás érdekében, abban pedig jobb volt az ilyesmit hanyagolni.
A hetvenes évek
úgy kezdődött, hogy ez az évtized Radics Béláé lesz. Béla volt az első igazi magyar rocksztár: nagy hatással volt rá Jimi Hendrix, trükkjeit ő is beleépítette műsoraiba, volt látványos gitározás, foggal pengetés meg minden. Mindemellett a csillagokat is legitározta az égről, ha arról volt szó – a Hanglemezgyárat azonban ez nem hatotta meg különösebben. Hivatalosan mindössze két kislemezen szerepel (Taurus), Radics Bélán pedig az elutasítás és az egy helyben topogás miatt egyre elhatalmasodott alkoholizmusa. Az utókor viszont annál hálásabb volt: rendszeres emlékkoncertekkel és összegyűjtött felvételeinek kiadásával emlékeztek rá pályatársai és rajongói. Radics Béla 1982-ben halt meg.
A nyolcvanas évek
nálunk is az újhullámról szólt. Dénes József „Dönci” a kezdetektől 1987-ig, az első hivatalos nagylemez évéig zenélt az Európa Kiadóban, közben pedig a Balatonban is játszott. Dönci aztán megtért és a szintén Hit Gyülekezetés Pajor Tamással csinálta az Ámen zenekart, aztán a zenekarral és a vallással is szakított. Az absztinens évek után egyre többet „szaladt el vele a ló”. Ugyanakkor töretlen energiával dolgozott és írta dalait: 2006-ban Gémes József „Dixi” emlékére csinált egy lemezt, illetve Legát Tiborral zenélt együtt a Lidérc zenekarban. Dönci 2008-ban halt meg. Sokat emlegetett interjújában alkoholfogyasztásáról azt mondta:
„Ez egy veszélyes ország. Ha jól tudom, mi, magyarok vezetjük az alkoholfogyasztási világranglistát. Úgyhogy nem értem kell aggódni, hanem mindjárt a fél országért!”
A kilencvenes évek
egyik legkiválóbb magyar zenekara volt a Vidámpark, amelynek 2000 körüli újjáalakulásakor Dönci is tagja volt. Ennek a zenekarnak énekese, gitárosa és szövegírója volt Őz Zsolt, legendás nagyivó. Őz rendkívül szórakoztató Rakenroll (2004) c. könyvében őszintén vall ifjúságáról és a közben elfogyasztott söreiről. Az elmúlt pár évben egyre jobban látszódott Zsolt külsején is a betegségek és a sikertelen elvonók jelei. A Vidámpark hosszú albumkihagyás után 2007-ben tért vissza a Két citrom c. lemezével és ha lehet hinni a híreknek, akkor utolsó posztumusz-lemezük az ősszel fog megjelenni. Őz Zsolt tavaly halt meg.
