Az írók az idők kezdete óta pumpálják szervezetüket különböző toxikus anyagokkal, legyen annak oka a nyomorúság, az unalom vagy egyszerűen az ihlet hiánya. Sokan még a bibliai Mózest is tudatmódosító használatával vádolták meg, mondván, hogy a beszélő csipkebokor nem lehet más, mint kábítószer okozta hallucináció. Sok írónak a kábítószer nem pusztán a csókot adó múzsa volt, hanem az alkotói folyamat szerves részeként szolgált. Válogatásunkban hat olyan költőt és írót válogattunk össze, akiknek életművére nagy hatással volt a drogok okozta, konstans bódult állapot.
Az ENSZ döntése alapján június 26-át 1987 óta Kábítószer-ellenes Világnapként tartjuk számon. Az irodalom nagy alakjai között is számos zseniális alkotó vált aktív droghasználóvá, gyakran érvelve annak inspiráló és ihletet adó hatásával. Azonban nem minden fenékig tejfel, a briliáns alkotások megírása mellé, feleség gyilkosságok, paranoia, depresszió és számtalan mellékhatás társult.
A hat író
Hunter S. Thompson (1937-2005) az elismert publicista, a gonzo újságírás atyaúristene. Ha nem írt, akkor szívott, ivott vagy lövöldözött, valamint előszeretettel merült el a meszkalin, az LSD, az alkohol világában. Szenvedélybetegségének mértékét E. Jean Caroll, Hunter-ről szóló könyvének képe illusztrálja legjobban, mely az író állítólagos kokaindiétáját mutatja be.
Ken Kesey (1935-2001) LSD mámorban úszva írta meg a Száll a kakukk fészkére című művét. Egész életében a pszichedelikus szerek szószólója volt. 1959-ben az író önkéntesként vett részt egy pszichoaktív drogokkal folytatott kísérletben és Kesey számára ez a sav-teszt annyira meghatározóvá volt, hogy egy egész életformát épített az élményre. Barátaival megalapították a Vidám Kópék közösséget és külvárosi helyeken, foszforeszkáló festmények és furcsa zenekísérletek között LSD-t fogyasztottak, feszegetve a hallucinogén drogok határait.
Stephen King (1947- ) a horror és a kokain mestere, akinek könyvek százait köszönhetünk. King az emlékirataiban őszintén beszél arról, mennyire mélyre süllyedt függősége idején. 1986-ban felesége kiborította elé szemetesládájuk tartalmát, ami a következőket tartalmazta: sörös dobozok, cigaretta csikkek, kokain, vér, Valium, Xanax, Robitussin szirup, egy üveg szájvíz stb. King később azt is bevallotta, hogy nem emlékszik Cujo című könyvének megírására sem. Családi közbenjárásnak köszönhetően, végül kilábalt a függőségből.
William S. Burrougs-t (1914-1997) a narkós irodalom csúcsának is szokták hívni, aki minden drogot kipróbált, és egész munkássága ebből az örökös bódulatból merítkezett. Időnként olyan drogmámorban úszott, hogy A meztelen ebéd írására állítólag nem is emlékszik. Az író heroinfüggőségének állít emléket leghíresebb könyve a Narkós (Junkie) is. Szenvedélybetegsége felesége életébe került, ugyanis kábult állapotában meggyőzte az asszonyt arról, hogy játszanak pisztollyal „tellvilmososat”. Nem volt jó ötlet..
A Romlás virágjai írója, Charles Baudelaire (1821-1867) költő és kritikus, előszeretettel fordította Poe munkáit hasist szívva. Ha éppen nem hasist pöfékelt, az ópium hatásait élvezte, ilyen állapotban írta Mesterséges mennyországok című könyvét is. Függőségét végül legyőzte és leírta drogos korszakának pszichológiai tapasztalatait, mely a Mű édenkert című könyvvé állt össze. Baudelaire véleménye szerint a hasis nem művészeknek való, hiszen az elpusztítja az akaratot és magányossá teszi az embert. Ezzel szemben éltette a bort, mely az egyént boldoggá és közlékenyebbé teszi.
Csáth Géza (1887-1919) – aki civilben idegorvosként dolgozott –egész életében érdeklődött a függőségek iránt, és tudatosan kezdte fogyasztani az ópiumot, hogy megtapasztalja annak tudatmódosító hatását. Egyre több morfiumot használt, saját testével és elméjével kísérletezett. Igazi morfinista szenvedély alakult ki nála, melynek hatása művein is érződött. Környezetével egyre inkább megromlott a kapcsolata és a paranoia is eluralkodott rajta. Elmegyógyintézetbe zárták, ahonnan elszökött és megölte feleségét, majd öngyilkosságot kísérelt meg. Halálát végül pantopon-túladagolás okozta.
A Kábítószer-ellenes Világnap alkalmából, álljon itt egy rettenetes elrettentő videó, mely a drogfogyasztás káros hatásaira hívja fel a figyelmet, egyenesen Stohl András narrálásával, valamint megtekinthető a South Park klasszikus oktatóvideója is, a Drog az rossz, értem?
