A Liquid Limbs, a hazai elektronikus zene úttörője 1993-ban adta ki első lemezét. A kilencvenes évek végén a háromtagú formáció feloszlott, szellemi motorja, Batta Róbert (Suta) pedig más formációkban folytatta pályáját (Skyland, Hardrox). Tavaly végül a Liquid Limbs újjáalakítása mellett döntött, immáron egyedül, új lemezük pedig májusban jelent meg Technikum777 címmel, amely itt meghallgatható és megrendelhető. Az új lemezről és az elmúlt bő 20 évről kérdeztük Batta Róbertet.
A Liquid Limbs története egy romantikus epizóddal kezdődött, amikor Miskolcról felköltöztetek Budapestre 1993-ban, hogy kiadót találjátok az első lemezeteknek. Nem volt kétség bennetek?
Nem nagyon variáltunk azon, hogy mi lesz majd Budapesten. Eldöntöttük, hogy ezt akarjuk csinálni és jöttünk. Amíg nem találtunk albérletet, addig ismerőstől ismerősig vándoroltunk, az összes hangszerünk egy Lada csomagtartójában volt. Egyszer a tulajdonosa véletlenül le is vitte az összeset Pécsre, mert elfelejtette, hogy ott vannak. Mazsi (szintén a Liquid Limbs tagja volt, 2012-ben elhunyt) akkor már Pesten dolgozott szakácsként és ő már ismerte valamennyire a terepet, így kezdtek alakulni a szálak.
Mennyire volt nehéz az érvényesülés akkor?
Lila gőzünk nem volt arról, hogyan kell ezt csinálni. Elkezdtünk a Tilos az Á-ban fellépni, Molnár Béla segítségével, illetve játszottunk a Pecsában a Techno Art Show-n. A koncertek útján szépen lassan ismertté vált a Liquid Limbs név.
Előtte a Sandwich nevű zenekart csináltad, ami szintipoposabb volt és hagyományosabb dalformákkal dolgozott. Gyorsan ment az átállás a Liquid Limbs formanyelvére?
Ez bennem is egy folyamat volt: nyitott voltam, sokféle zenét hallgattam a szintipoptól a punkig bezárólag. Egyre jobban kezdett viszont izgatni ez az újféle tánczene, ami a nyolcvanas évek végén Chicagóból elindult. Ez már nem a diszkókban szólt, hanem teljesen külön szférának számított. Amikor 1991-ben leszereltem, akkor már csak ez érdekelt igazán. Akkortájt vettem samplert is, amivel már mintázni lehetett a dobokat és így magunk tudtunk ritmusokat összerakni. Ez teljesen megnyitotta az utat afelé, ami utána következett.
Jártál akkoriban külföldön, vagy csak a lemezeken keresztül ért a hatás?
Olyan helyen nem jártam, ahol ennek a fellegvára lett volna (London, Chicago, Németország), de a zene beszivárgott hozzánk, még internet nélkül is. Voltak szerencsés véletlenek is: például amikor az első Liquid Limbs-albumot csináltuk, az előbb említett Molnár Béla kezembe nyomott két lemezt. Mindkettő frissen jelent meg, holland barátai küldték, de nem az ő stílusa volt, ezért inkább nekem adta. Az egyik egy friss acid house válogatáslemez volt, a másik a Hypnotics első lemeze, ami számomra nagyon meghatározó lett.
Többször is nyilatkoztad már, hogy a Liquid Limbs az underground és az overground között lavírozott.
Igen, akkor az underground tényleg nagyon földalatti és kísérletező volt, overgroundnak meg a nagyon dallamos, eurodance-s, rapbetétes dolgok számítottak. A Liquid Limbs egyfelől dallamosabb is volt és kevésbé monoton, mint a legtöbb underground produkció.
A Liquid Limbs után következő projekted, a Skyland viszont sokkal direktebb hangot ütött meg.
Az akkori helyzetben nem láttam azt, hogyan tudnám a Liquid Limbst tovább csinálni. A hangszerek hamar idejétmúlttá váltak, a sampler-technika és a számítástechnika is rohamtempóban fejlődött. Egyetlen lehetőséget láttam: azt, hogy kipróbálom magamat egy mainstreamebb dologban. Hirtelen felkapták az Érezd a ritmust! című számot (1998) és ott találtuk magunkat a Skylanddel az éjszakai diszkók színpadain. Akkor már megvolt az elhatározás, hogy ebből szeretnék finanszírozni egy kis stúdiót és új hangszereket. Az motivált igazán, hogy újra tudjam a Liquid Limbs-t csinálni. Ez össze is jött, csak közben eltelt 15 év (nevet).
A többi projektnek tehát célja volt a Liquid Limbs visszatérésnek is megágyazni.
Gyakorlatilag igen, csak közben elindult a Hardrox, aminek nemzetközi visszhangja lett – ez is késleltette kicsit a dolgokat. De ez mind arról szólt, hogy visszataláljak önmagamhoz: jó volt tapasztalni, hogy tudok másfélét is csinálni, de valójában nem az a szívem csücske. A szívem csücske a Liquid Limbs, az a fajta kompromisszummentes megnyilvánulás, ami tényleg az önmegvalósításról szól.
Ennek a visszatalálásnak volt a része, hogy a régi számokat újra felvetted?
Egyrészt igen, másfelől az idő múlása miatt össze kellett szednem és átkonvertálnom a floppykon leledző régi hangmintákat. Nagyon fontos szempont volt, hogy úgy szólaljanak meg ezek a nóták, ahogyan régen, csak sokkal jobb minőségben, de a lényege: a forrása és a hangulata ugyanaz legyen. Felvettem egy pár dalt megint és ebből összejött az a nagyjából egy órás anyag, amit játszottam az A38-on is (a koncertről készült film alább látható, Suta testvére felelt a vetítésért). A régi számok följátszása közben pedig már jöttek az inspirációk az új dalokhoz, és mostanra állt össze az új anyag.
Miben látod másnak az új anyagot az eddigiekhez képest?
Az eltelt évek tapasztalata mindenképpen benne van: technikailag, stúdiótechnikailag, utómunkálatok és sound design terén. Viszont maga az inspiráció változatlan és ezt ugyanúgy éltem meg most is a lemezkészítés során, mint anno. Leültem csinálni és megszűnt a tér és az idő: maximum csak azt vettem észre, hogy már nem ettem 10 órája.
Maradni akarsz az album-készítésnél?
Igen, de sokszor előfordult már velem, hogy miközben molyoltam egy szintin, megtetszett egy hangzásvilág és ebből a hangszínkészletből több különböző dal született, amelyeket ikerdalokként is lehet értelmezni. Ezeket nagyon szívesen kiadtam volna EP-n és biztos vagyok benne, hogy lesznek is még ilyenek. Ezeket a jövőben (ha csak digitálisan is), de szeretném EP-n kiadni.
Mik a tervek a jövőre nézve?
Jó lenne, ha évente egy lemez összejönne, de nem görcsölök erre nagyon. Illetve szeretném, ha az a folyamat kiteljesedne, ami elkezdődött 2013 elején a Liquid Limbs újraindításával. Vannak nagyon biztató jelek: nemrég találtam egy frankfurti független rádiót, ami nagyjából az ottani Tilos Rádiónak felel meg, megy mindenféle stílus, éjszakánként meg az elejétől a végéig hibátlan mixek. Azokat hallgatom már hetek óta, aztán most a semmiből megkerestek, hogy leadnak két számot az új lemezről. Ha ez a fajta egymásra találás zenei és befogadói oldalról folytatódna, annak nagyon örülnék. És ahogyan történnek a dolgok, mind arra mutatnak, hogy ez a legjobb út, amit magamnak szánhattam.
