Csuja Imre közvetlenül a Portugál DVD- és kötetbemutatója után, de még az előadás előtt adott villáminterjút.
Májusban a Kassai Thália Színház mutatta be a Portugált a Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválján. Milyen feldolgozásokat látott az elmúlt tizenhat évben?
Nem láttam sajnos, szerettem volna egyet-kettőt megnézni, de hát nem volt rá lehetőségem. Az viszont előfordult, hogy a zalaegerszegi előadás Kocsmárosát alakító Farkas Ignác ugrott be helyettem, aki egyébként osztálytársam volt a főiskolán.
Előadásról előadásra változik, hogy a közönség hogyan fogadja a Portugált, vagy észrevehető egyfajta tendencia?
A tizenhat év tapasztalata alapján a nézők két típusba sorolhatók. Vannak a visszafogottabbak, akik jó helyen nevetnek a poénokon, de többnyire inkább csak kuncognak, mert nagyon figyelnek, nehogy lemaradjanak a következő mondatról. Ilyenkor elég nehéz játszani. És van az ellenkezője, amikor a nézők teljesen átadják magukat a történetnek, hol sírnak, hol tiszta szívből, önfeledten kacagnak, urambocsá, teli szájjal röhögnek és intenzíven mennek az előadással. Ez utóbbi volt azért a jellemzőbb.
Mi tart egy előadást ennyi éven át a színpadon?
Nyilván az, hogy megérinti az embereket az előadás összképe, mondanivalója, humora, lírája és megérintik őket maguk a figurák is. Az előadás jó híre aztán szájról szájra jár, s közben egy új generáció is belenőtt.
Változott az előadás? Másként szól, mást jelent, máshová kerülnek a hangsúlyok ma, mint tizenhat évvel ezelőtt?
Én azt gondolom, hogy az egy picit fájdalmas, hogy nem avult el az előadás. Változott, hangsúlyok talán élesebbek vagy fájdalmasabbak lettek, de nem mi változtattunk, egyszerűen olyan az élet, hogy az előadás valahogy a felszínen maradt, és még mindig aktuális.
Milyen a viszonya a Kocsmárossal? Egyszer csak készen lett a szerep, vagy mindig találni új árnyalatokat?
Keresek is, de – tisztázzunk valamit – a bemutatóra készen kell lenni. Utána persze folyamatosan csiszolódik, meg finomítgatja az ember, de a bemutatóra készen kell lenni. A közönség megveszi a jegyet, és a kész előadást akarja látni.
És mit gondol, milyen volna a Kocsmáros, ha 2014-ben írta volna Egressy Zoltán a Portugált. Ugyanígy alakulna a sorsa?
Nem tudom, nem látok bele az író fejébe, fogalmam sincs, hogy ma hogyan írná meg a Kocsmárost. És nem is kell újraírni, ez a figura élő. Nem avult el, nem évült el, ez ugyanolyan friss, mint tizenhat évvel ezelőtt. Az élet apró dolgai, a templomba járás, a demokrácia és a népi demokrácia közötti különbség, az élet, a halál, a születés, az elmúlás, a szerelem, a házasság, a társadalmi helyzet, a megélhetés, ezek ugyanúgy foglalkoztatják az embereket, ezek örökérvényű problémák.
1998-ban mutatták be a Portugált, tizenhat év nagy idő. Mi minden történt Önnel azóta címszavakban, mit tart a legfontosabbnak?
Történt velem tragédia, betegség, öröm, sok minden. De a Portugál mindenképpen fordulópont az életemben.
Hol láthatja a közönség a nyáron? Ha jól tudom, Szentendrén mutatják be az Übü királyt.
Az Übü királyt, igen, Szentendrén, július 10-én lesz a bemutató. Még nagyon az elején vagyunk, de izgulunk, mert nagyon nehéz darab. Egyelőre küzdünk vele, fáradtságos munkával haladunk előre, reméljük, hogy jól sikerül.
