Húspiac
Az elhatározás után Doki fotókkal bombázott. Már nem mertem mutogatni a fényképeim az IPhonomon, mert idegen nők felpumpált dudáival és csupasz pináival volt tele. Talált a neten két magyar escort oldalt, azokat bújta állandóan. Persze fekete hajú lányokat választott, agyon plasztikázott, műmellű, műseggű, műhajú, tetovált sminkű barbikat, akikről az utcán is bárki megmondaná, mivel keresik kenyerüket. Nem értettem, hiszen eddig a kedvesem arról papolt, zavarja a profiság.
Nekem ezekkel a lányokkal semmi kedvem sem volt bármit művelni, nem éreztem késztetést, hogy hozzájuk érjek, és előjött a már rég elfeledett kisebbségi érzésem. Végül megmagyaráztam Dokinak, vagy olyan lányt keresünk, aki nekem is tetszik, engem is beindít, vagy szórakozhat vele nélkülem. Szívesen segítek megszervezni a randit. Mert abban megállapodtunk, én tárgyalok a lányokkal, mindenképpen könnyebb az anyanyelvi kommunikáció, mint az angol nyelvű makogás, ráadásul külföldinek biztosan felverik az árat. Ismerte makacsságomat, tudta, a hátra levő tíz nap alatt nem tud meggyőzni, ezért nagy nehezen sikerült közösen kiválasztanunk öt-hat lányt, zömében huszas éveikben járókat.
Kialakítottam egy standard szöveget, bemutatkoztam a valódi keresztnevemen, mert egy álnévbe izgalmamban biztosan belesültem volna. Párszor más lány vette fel a telefont, és közölte, a barátnője éppen dolgozik, majd visszahív, ha befejezte. Belepirultam, mikor elképzeltem, mi is lehet a feladata, furulyázik, vagy éppen nyögdécsel valaki alatt. Hatból kettő azonnal elutasította a hármas felállást, a harmadik benne lett volna a buliban, de csak a saját lakásán. Doki a lelkemre kötötte, mindenképpen az escort jöjjön hozzánk, a szállodába. Mikor én aggódtam a recepciós miatt, megnyugtatott, majd ő elintézi, ha gond lenne.
A maradék három bármire hajlandó volt, nagyjából azonos áron, nyolcvanezerért maradnak négy órát. Egyiküket Doki leselejtezte, mivel nálam valamivel idősebb volt, szerinte túl profi. Érdekes, a műmellűeknél ez nem jelentett problémát. Doki töviről hegyire kikérdezett, melyik lány mit mondott, hogyan viselkedett, kedves, készséges volt-e velem. Nekem a barna lány szimpatikusabbnak tűnt, de egyelőre a szőkét sem mondtuk vissza, meglátjuk, melyikük ér rá majd.
Doki még csak alkudozni sem próbált, ami azért esett rosszul, mert előző nap, vörös fejjel, mökögve megmagyarázta, ez alkalommal nem tudja odaadni a szokásos zsebpénzem. De azért ne aggódjak, telik minden egyéb szórakozásra, és majd legközelebb pótolja. Na, ilyenek az üres ígéretek. Bármi megváltozhat egy szempillantás alatt, de ne aggódj, Isten sohasem pislog.
