Nem minden esetben szerencsések a felolvasós-zenélős közös estek. Sokszor tapasztaltam már, hogy a zene, a zenész valamiféle pótszerré válik az eseményen, penget vagy fúj néhányat, a közönség érdeklődést tettetve hallgatja, diszkréten dobbant ütemre a lábával és kivár. De az is hasonlóképpen kínos tud lenni, ha a verses-zenés közös estet a zenész viszi el a hátán. Tulajdonképpen két teljesen más fajta élményről van szó, amit nagyon nehéz úgy összehangolni, hogy ne az egyik vagy a másik érdekelje jobban a nézőt, hallgatót. Háy János és Beck Zoli neve azonban talán előre garancia volt a sikerre, a Margó Irodalmi Fesztivál Háy come Beck szójátékkal fémjelzett estje zsúfolásig tömte a Prezit.
Határbontás a szépirodalom és a popkultúra között. Versek, dalok, novellák. Kettős figyelem, közös játék. Kis szerelem, kis küzdelem az apákkal és az anyákkal, nagy küzdelem az idővel. Minden, ami jó, minden, ami rossz.
– ezekkel a szavak hirdette az eseményt a Margó a Facebook-on. Határbontás, szépirodalom, popkultúra – csalogató szavak. De csalogatóbb-e Beck Zoli, a 30Y zenekar frontemberének, a tinilányok abszolút kedvencének becses neve? Abszolút. A Prezi előtt kígyózó sorban nem sok kislány vehetett volna büntetlenül alkoholt vagy cigarettát.
Kétségtelen azonban, hogy ez az est még véletlenül se volt kínos, még csak hatásvadász sem. Valami olyasmi történt, hogy Háy János a második felolvasott szövegével, amely a gitározás és a csajozás örök szimbiózisáról szólt, elindított egy párbeszédet Beck Zoli felé. Különös véletlen vagy okos húzás-e, hogy Háy a szövegében lebuzizza a keménytokkal mászkáló zenészeket és Beck Zoli mögött pontosan ilyen hangszertok fekszik, nem tudni. Ezen a ponton kezdett el mindenki harsányan és őszintén nevetni, kacagni, legrosszabb esetben fülig érő szájjal mosolyogni. Működött.
A nevetés nevetést generál, Háy tovább olvas, Beck Zoli tovább játszik néha picit tőle függetlenül, de legtöbbször a szövegek mellé és alá. Videónkban most meglesheted a legjobb pillanatokat:
