Az 1964 és 2006 között futó Top Of The Pops a nemzetközi popzene egyik legfontosabb fóruma volt – a slágerlisták tetejéről válogató BBC-s műsorban azonban a zenekarok szinte sosem játszottak teljesen élőben.
Ennek nem tudom a szövegét, haver!
– mondta Jimi Hendrix, amikor véletlenül egy másik előadótól indítottak el egy dalt a háttérből egy 1967-os Top Of The Pops-os fellépése során. Ő már szerencsésebb volt, mint a műsor kezdetekor teljesen tátogó zenekarok, ugyanis ő már élőben énekelhetett, a zene azonban még mindig alapról ment. Az előadásra vonatkozó szabályok folyamatosan változtak a műsor 40 éve alatt (a legtöbbször még az ének is felvételről ment), de teljesen élő fellépések csak nagyon ritkán fordultak elő a Top Of The Pops története során.
A zenekarok számára viszont általában kellemetlen volt tátogni, hiszen nem kell túlságosan vájtfülűnek lenni annak a megállapításához, hogy a zene egésze, vagy nagy része felvételről megy. Ezért az együttesek gyakran különböző cselekhez folyamodtak, hogy éreztessék a rajongókkal: a helyzet nekik is kínos. Az ilyen és ehhez hasonló vicces esetekből válogattunk egy párat, természetesen a megfelelő videókat mellékelve.
Manfred Mann – Come Tomorrow (1965)
A Manfred Mann zenekar jófiúkból állt, úgyhogy ők biztosan nem akartak renitenskedni a BBC-ben. Ez a fellépésük ugyanakkor mégsem sikerült tökéletesen, mert az énekest, Paul Jonest az előadás alatt folyamatosan inzultálják az első sorban álló lányok, aki így képtelen megőrizni a komolyságát és „végigénekelni” a dalt.
Rod Stewart and the Faces – Maggie May (1971)
Rod Stewart és kísérőzenekara viszont nem vette túl komolyan ezt a fellépést, eleve elég kapatosan jelentek meg a helyszínen, aztán a Slade zenekarral focimeccsbe bonyolódtak a BBC folyosóin. Innen jött az ötlet, hogy a színpadon is folytassák a focizást, csakhogy a labda folyamatos elgurulása fontosabb volt a zenészek számára, mint a zenélés látszatának fenntartása. Az pedig a hab a tortán, hogy a mandolinszólót a megkerülhetetlen rádiós, John Peel pengeti. Ugyan aligha tudott mandolinozni, de még így is ő tűnik a legkomolyabb zenésznek közülük.
Squeeze – Up The Junction (1979)
A Squeeze éppen sikerei csúcsán járt, amikor a bravúros Up The Junction című dallal jelenésük volt a Top Of The Pops-ban. A tagok végül úgy döntöttek, hogy ha már tátogni kell, akkor tátogjanak rendesen: nemes egyszerűséggel kicserélték a hangszereiket a fellépés előtt, így például a gitáros-énekes a dobok mögül énekli végig a számot. A Squeeze-ben billentyűzött amúgy a később tévés karriert csináló Jools Holland is, aki itt éppen napszemüvegben gitározik.
The Pogues & Kristy MacColl –Fairytale Of New York (1987)
Shane MacGowan és a Pogues zenekar gyakorlatilag az alkoholfogyasztás zenélő nagykövetei, éppen ezért nem volt különösebb botrány, hogy kissé szalonspiccesen zenéltek a Top Of The Pops-ban. Inkább csak mulatságos nézni, ahogyan a dal elején Shane MacGowan egyszerre próbál a kamuzongorázásra és a mikrofon nélküli kamuéneklésre figyelni, jobbára eredménytelenül.
Stone Roses – Fools Gold (1989)
A Stone Roses énekese, Ian Brown híresen nehéz természetű ember, nem csoda, hogy a Top Of The Pops-ban is rosszalkodott egyet: igazából egy pillanatig sem próbál meg úgy csinálni, mintha bármi funkciója lenne a kezében levő mikrofonnak.
https://www.youtube.com/watch?v=gUhXWm8V6C0
Nirvana – Smell Like Teen Spirit (1991)
Náluk már csak a zene megy felvételről, az ének nem: ezt használja ki Kurt Cobain, aki erőltetett mély hangon énekli végig a dalt, Krist Novoselic basszusgitáros pedig annyit ugrál, hogy ha akarna, sem tudna hozzáérni a húrokhoz. Egyszerre vicces és nyomasztó ez a videó és alighanem Cobain énekesi teljesítményének a legalja, de ekkor már nem volt mit kockáztatni.
Oasis – Roll With It (1995)
Noha a híres britpop-háborút (1995-ben a Blur és az Oasis egy napra időzítette aktuális kislemezeinek megjelenését) éppen ezzel a dallal vesztette el az Oasis, azért így is a katalógusuk egyik legjobb darabjáról van szó. Az Oasis ekkor már bármit megcsinálhatott: itt a Gallagher-testvérek szerepet cserélnek, míg a felvételen Liam énekel, a videón már Noel tátog a mikrofon előtt, míg öccse hátul próbál hiteles gitárosnak tűnni. Ennél sokkal a mulatságosabb az, hogy a zenekar többi tagja látványosan feszeng: mintha egy iskolai botrányba csak azért keveredtek volna bele, mert rossz időben egy szobában voltak a vagány fiúkkal.
Eels – Novocaine For The Soul (1996)
Épp egy hete volt szó a Librariuson a játékhangszerekről, az Eels pedig pont ezeket vette segítségül debütáló kislemezének bemutatásakor. Az éppen frissen befutó amerikai zenekar később is híres volt szokatlan megoldásairól, itt pedig a miniatűr hangszerekkel jelzik egyértelműen, hogy csak bohóckodni mentek a BBC-be. A végén pedig a Who zenekart megszégyenítő kegyetlenséggel verik szét a játékdobot, hogy aztán úriember módjára meghajoljanak a végén.
