A címben szereplő királyi többest tulajdonképpen csak én képviseltem a Librarius csapatából, meg sűrűn kattintgató skót fotós barátom, akinek okoztam pár vidám órát ezzel a kis kutatásos-ivós akcióval. A Librariuson már írtunk a kísérletről, de most újra összeszedem röviden, hogy miről van szó: két fiatal, Németh Szilvi nyelvész és Lados Dénes programozók az alkohol nyelvre és beszédre való hatását vizsgálják hangfelvételek és némi szesz segítségével. A program első részében, amit otthonról végeztem, megpróbáltam a weboldalukon elérhető hanganyagok alapján eldönteni, részeg-e a beszélő, több-kevesebb sikerrel. Most viszont, mivel az alkohol ellenség és csak a gyávák futamodnak meg előle, úgy döntöttem, hogy elmegyek a kutatásnak a berúgós, hangfelvevős részére is.
A kutatást az ELTE Lágymányosi kampuszában tartják, a Pázmány Péter sétányon (ó, az ellentétek) – hétvégente. Így mikor mi szombat délután megérkeztünk, az egész környék kihalt volt, egy gyanakvó portáson kívül senki nem tartózkodott az irdatlan nagy épületben rajtunk kívül. Üres folyosókon keresztülvágva végül is megérkeztünk az egyik tanterembe, ahol kissé kezdetleges eszközökkel, de praktikusan kialakított apró kutatóbázis fogadott minket. Némi udvarias bemutatkozás és kedves kézfogás után már bele is csaptunk a rumba.
Nulladik felvonás – Méricske
Először aláírtam, hogy bizony tudom, mire vállalkozom (honnan tudnám, de hát aláírtam már ennél furcsább dolgokat is és a gépemen naponta legalább 20-szor fogadok el valamilyen olvasatlan felhasználási feltételeket, szóval persze, hogy szignó). Majd testsúlyom és testmagasságom lemérése (nem kiszolgáltatható adatok), valamint életkorom és nemem megállapítása után Szilvi és Ákos egy program segítségével kiszámolták, mennyi alkoholt kell innom és milyen felosztásban a megfelelő véralkoholszint eléréséig. Habár számítottam rá, hogy ez nem egy kocsmai felhívás, az alkoholbevitelnek ez a fokú tudományossága azért így is megdöbbentett. No de sebaj, adatok lemérve, százalékok kiszámolva, kezdődjön a kutatás!
Első felvonás – Csak józanul és szépen
Először teljesen józanul (szondával ellenőrizték, hogy 0.00% vagyok) kellett végigcsinálni a vonatkozó feladatokat: azaz három különböző szöveg felolvasását egy, a fejemre rögzített mikrofonba. A szövegek közti szünetekben Szilvi feltett néhány kérdést, hogy a szövegolvasási monotonitást némi élőbeszéddel is megtörjük. Miután mindhárom szöveget felolvastam (a harmadik kifejezetten vicces volt, mivel a Harry Potter első részéből írtak át egy részt, amiben Harry Totya lett, London helyett Etyeken lakott és Petunia néni helyet Zsuzsival ment kicsi zsinórokat venni – mindezt azért, hogy minden lehetséges betű- és hangkombinációt kiejtessenek az alanyokkal) – mindezt ÚJRA el kellett elölről olvasnom, mivel ekkorra már megszoktam a szöveget és máshogy fogom olvasni, ahogy mondták.
Tény, hogy ekkorra már nem izgultam rajta, inkább kifejezetten untam ugyanazt felolvasni, szóval lényegében igazuk volt. Eztán egy laptopon kellett reakcióidős és memóriatesztelő feladatokat csinálnom – a végén már vibrált a szemem a kicsi zöld pöttytől, amire folyton space-t kellett nyomni, de sebaj. Éljen a tudomány, az ivás csak most kezdődik.
Második felvonás – 0.30%
A kutatás második része teljesen a végletébe csapott át: negyed óra alatt be kellett vernem egy pohár gondosan kimért rumadagot, amit szerencsére felhigíthattam némi kólával, de így is kemény volt ez az erőltetett menet: ha nem pajtásokkal erőfitogtatásra tartunk valami akimegisszahamarabbazakirály-szerű megmozdulást, akkor azért nem szoktam figyelni, meddig tart egy koktél. Itt viszont minden meg volt szabva: a szesz leborítása után minimum negyed órát kellett várnunk, hogy megszondáztathassanak újra, mivel eddigre szívódik fel valamennyire az alkohol, másképp a szonda a szájban lévő szeszes lehelletet mérné, ami fals.
A várakozás közben Ákosék kitöltettek velem egy kérdőívet italozási meg más, idekapcsolódó szokásaimról, esetleges betegségeimről, valamint a beszédemre vonatkozóan (van-e tájszólásom, rekedt vagyok-e, milyen gyakran iszom, dohányzom-e stb.).
A negyed óra leteltével fújtam egy öblöset a szondába, ami alapján én 0.30%-ra csíptem be. Még nem mértem így a részegségi rátámat, inkább a fúh, ez ütött, asszem eléggé becsíptem, áh, mégtökjózanvagyok kifejezésekkel élek, de ez valóban pontosabb adat erről. Ezután újra fel kellett olvasnom a három említett szöveget és megcsinálnom a reakciós-laptopos feladatokat. Itt már éreztem a befolyásoltságot, többet mellényomtam, lassultam némileg és elkalandozott kicsit a figyelmem (ami azért a “játékok” hervasztó monotonitásából is fakadt). Letudva a feladatokat megint szondáztunk, ekkorra felment 0.36%-ra a véralkoholom, amit a szervezők alacsonynak találtak, így a harmadik részre másfélszeres rumadagot írtak számomra elő. Reakció:
HöoarrrmadHikk Velll’ounásh
Akkorhát jöjjön, aminek jönnie kell: 1,6 deci rum negyed óra alatt némi kólával megpörkölve. Szerencsére kimehettem az iszogatáshoz dohányozni, máskülönben nem tudom, hogyan termeltem volna be ezt a kutatói mennyiséget ilyen kevés idő alatt. Amúgy lehetett volna vodkát vagy pálinkát is választani, kicsit megbántam, hogy nem az utóbbi mellett döntöttem, mert páleszből egy-egy feles is elég lett volna a kívánt alkoholszinthez. Közben egyre többet beszélgettem Ákossal és Szilvivel, akik elmesélték, hogy elképesztően hosszú analizálási folyamat követ minden ilyen kutatást: egy percnyi hanganyagot közel hét órán keresztül boncolnak szét hangokra egy program segítségével, majd ezeket a hangokat is mindenféle elemzéseknek vetik alá, hogyan változik a józanságból a részegség felé egy-egy kiejtett betűkombináció.
A laza beszélgetés segített a fogyasztásban, jobb karomon felálló szőrrel, de végül is lenyomtam a ‘keserű poharat’. A negyed órás leülepedési idő után újra szondafújás: 1.00% lett a megnövelt rummennyiség eredménye: Szilvi és Ádám boldogok, én még inkább. A jó hír után mikrofon a fülre, szöveg a kézbe és mehet az utolsó körös felolvasás is: itt már tényleg érzékeltem, hogyan változik a beszédem, hogyan mosódnak össze bizonyos hangok, milyen betűkombinációk kiejtéséhez kellett kétszer nekifutnom és így tovább.
Szilvi megkért, hogy a harmadik szöveget (a Potter-Totyásat) olvassam fel még egyszer, de most úgy, mintha el akarnám hitetni vele, hogy józan vagyok. Azonnal belassítottam száz mérföld per órát és úgy kezdtem el a szavakat tagolni, mintha egy szájról olvasó sükethez beszélnék – ott elég meggyőzőnek találtam, utólag igen szánalmasnak, szerintem senkit nem tudnék ezzel becsapni. Ezután jött a szükségszerű rossz, azaz ez az idegeimen táncoló laptopos tesztsorozat, amit igyekeztem így is a legjobb tudásom szerint megcsinálni, de már nagyon nem érdekelt, ezért (meg a két és fél deci rumért) sokkal lassabb lett a reakcióidőm, mint volt. Ellenben, ha jól emlékszem, kevesebbet hibáztam a becsípős körhöz képest: ott gyors akartam lenni, itt viszont lassú voltam, de jó válaszokat akartam adni. Az őrület zöld gömbjének utolsó lekattintása után még egy farewell szondát fújtam, ami alapján a búcsúszázalékom 1.11% volt.
Utószó
Eddig én voltam az 51. versenyző a kutatásban, ami nem olyan sok: Szilviéknek ennél sokkal több hanganyagra lesz szükségük a hasznosítható és rendszerezhető következtetések megalkotásáig. A kutatás felhasználását több területen tartják lehetségesnek: például kriminológiában, ahol történt már olyan eset, hogy egy balesetet valószínűsíthetően ittasság okozott, de az elkövetőtől nem tudtak azonnal vért venni, hogy ezt kimutassák (elmenekült vagy ilyesmi) és a bírósági tárgyaláson a balesetkor rögzített hanganyag alapján érveltek az ügyvédek és nyelvészek amellett, hogy az ittasság különböző jegyeit meg lehet figyelni az elkövető beszédében. Ezt akkor a bíróság nem fogadta el, de a fiatal magyar kutatópáros hisz benne, hogy lehet ebben áttörést elérni. Magyarországon még nem volt soha ilyen irányú próbálkozás, így hikk, nagyon boldog vagyok, hikk, hogy segíthettem, hikk, a kutatók munkáját. Tehát ha épp az A38-ra mennétek szombat este koncertre és ti is szeretnétek két jó arccal pár elég száraz szöveg felolvasása közben vidáman becsípni, plusz életetekben először végigkövetni, hogy épp mennyi a véralkohol-szintetek, akkor a partihajótól egy köpésre várnak titeket az Alkohol és a magyar beszéd szervezői.
