Hiányt csináltunk magunkból  – annabarbi-interjú

Az annabarbi zenekar 2001 és 2005 között létezett. A hazai indie-rock úttörői két koncert erejéig állnak össze, az egyik ma lesz a budapesti GMK-ban, a másik a Fishing On Orfű fesztiválon. Az összeállásról Egyedi Pétert és Bátor Gergőt kérdeztük. 

Hogyan és mikor döntöttetek az újjáalakulásról?

G: Ez többször is felmerült a zenekar feloszlása óta, de nem feltétlen magunktól, hanem az elmúlt néhány évben rengetegszer kérdezték tőlünk, hogy mikor csinálunk megint valamit együtt. Ahogy egyre többször kaptuk meg ezt a kérdést, úgy kezdtünk el egyre inkább egymás között is erről beszélgetni.

P: Ákos (Örményi Ákos, az annabarbi basszusgitárosa) már tavaly tavasszal is pedzegette az összeállást, de ő inkább egy hóbortos művészember, mint egy remek szervező, így aztán ebből csak karácsony tájékára lett konkrétum.

G: Az utólag kiderült, hogy mindenkiben felmerült az összeállás gondolata, csak mindenki félt megkérdezni a másiktól. Aztán tavaly december végén belőttük azt, hogy mindenkinek az egyéb formációi mellett egy fél év kell a koncerthez.

Milyen hosszú lesz a műsor?

P: A GMK-ban 18 számot játszunk majd, ez játékidőben nagyjából egy és negyed óra. Orfűn rövidebb lesz valamivel a fesztiválkeret miatt.

Fotó: Hencz Péter http://peterhencz.com/
Fotó: Hencz Péter http://peterhencz.com/

Mennyire viszonyultok nosztalgiával az annabarbi iránt?

P: Egészségesen. Ennek két oldala van: van egy emberi és egy zenei része. Az emberire én kevésbé emlékszem, de a zenei nosztalgia működik. Mióta az annabarbinak vége lett, folyamatosan jön visszajelzés, sokan hallgatják a lemezeket és gyakran olyan emberek is, akiknek lehetősége sem volt soha eljönni egy koncertünkre annak idején. Ilyenkor úgy érzi az ember, hogy volt értelme csinálni.

G: Nekem akkor volt igazán nosztalgikus érzésem, amikor néhány hónapja egy Nuskullos cikk összeszedte 2003 elfeledett magyar underground lemezeit és ott írtak a Három EP-ről is. Amikor azt elolvastam, kicsit könnybe lábadt a szemem. Volt még egy hasonló élményem egy visszaemlékező cikk kapcsán: ott csak többszöri elolvasás után vettem észre, hogy az egész egyetlen mondat, csupa kisbetűvel. És azt torokszorító volt látni, hogy valakinek ez a zenekar ennyit jelentett. Számunkra ez egy nagyon fura érzés, hogy az annabarbit még mindig így számon tartják. Hiszen a klubkoncerteken sem volt mindig teltház, emellett nem voltak klipjeink, nem mentünk a rádióban, kizárólag ez a koncertes jelenlétünk volt. Az, hogy ennek ellenére még mindig emlegetnek minket, egy nagyon jó érzés.

A nevetkben a kisbetűhöz miért ragaszkodtatok ennyire?

P: Ad neki egy karaktert. Ezt egyszer valaki jól megfogalmazta: annabarbi kisbetűvel, mint a nemecsek ernő.

Mindkét EP (Ne hangosítsd fel – 2002, Három – 2003) elég hosszú, plusz pár számmal albumnyi hosszúságú lehetett volna. Nem gondolkodtatok ebben?

P: Akkor éppen ennyi számunk volt és ez nagyjából meg is felelt a rászánt anyagi keretnek.

G: Húzós volt rendes stúdióba menni akkoriban saját zsebből. Meg a második anyagra meg nem is akartunk olyat rátenni, ami az elsőn is rajta van. Ami mondjuk hiba volt, mert például a Valami idebenn megérdemelt volna egy jobb hangzást.

Mindkettő elég nehezen beszerezhető. Nem gondolkodtatok újrakiadáson?

P: Igen, egyedül ebben kultikus az annabarbi: hiányt csináltunk magunkból. Viccet félretéve, a Három EP már letölthető a bandcampről, a másik még nincs fenn. Van még amúgy nagyjából 50 cd, azokat majd meg lehet venni majd a koncerten.

annabarbi2_jav

Ha valami varázserő segítségével összeállíthatnátok egy annabarbi-kortárs magyar zenekart, melyik lenne az?

P: Én a Newbornt meg a Polly Is Deadet.

G: Lehet, hogy hazahúz a szívem, de én a Chief Rebel Angelt.

El tudjátok képzelni, hogy Orfű után is lesz még annabarbi-koncert?

P: Soha ne mondd, hogy soha. Úgy kezdtünk bele, hogy két koncert és nem megyünk bele másba, de nyitva hagyunk minden lehetőséget. Ahogyan alakul.

Egy nappal vagyunk a GMK-s koncert előtt. Izgatottak vagytok?

P: Én kellemesen izgatott vagyok. A többi zenekaraimnál más dolgok járnak a fejemben fellépések előtt, itt viszont tudom, hogy ez az egy koncert van és az egész arról szól, hogy a közönség és mi is jól érezzük magunkat. Nem számít más, csak legyen egy igazán jó esténk.

G: A tegnap esti próba óta már igen. Eléggé.

Megosztás: