Ha a művészet lényegéről gondolkodunk, minden bizonnyal megfogalmazzuk magunkban a világ megértésének, az élet értelmének magasztos problémáit. Azt is mondhatnánk, minden művészt eredendően az a kérdés foglalkoztatja, hogy mi is az ember helye a kiismerhetetlen univerzum világában: hogyan tudja magát pozicionálni ebben a furcsa, abszurd tudatlanságban.
Megfejtésekre, közelítésekre a művészet eszközei kimeríthetetlenek. A Trafó Galériában Halálugrás egy sámliról címmel most két cseh (Zbyněk Baladrán és Tomáš Moravec) egy egyiptomi (Basim Magdy) és egy magyar (Puklus Péter) képzőművész munkái indítanak néha humoros, néha ironikus párbeszédet az Univerzummal, ugyanakkor megpróbálják megragadni a semmit, a véget, az összeomlást is. Eszköztárukban szerepelnek videók, fotók, spray-k, diavetítők, de használati tárgyak vagy például egy állvány egy lufi és némi purhab is.
A Trafó annyi féle anyagot kényszerült kiállítani, hogy a rendszerezésébe szépen bele is bukott. A teremőrtől kapott hand-out nem segít hozzá különösebben ahhoz a nem éppen elhanyagolható infóhoz, hogy melyik alkotást is szemlélem éppen. Kicsit bonyolult, kicsit átláthatatlan, de a tartalom kárpótol.
Basim Magdy egyiptomi művész videóinstallációjának hangjait már a terembe lépve meghallom. Fel is kutatom a hang forrását, ami a tér legtávolabbi pontjából ered. A 13 Essential Rules for Understanding the World című videóban Magdy olyan, néha egymást kizáró szabályokat sorol fel, mint például: „Soha ne találj ki és ne hozz létre semmit. Mások használni fogják, és csak még tovább komplikálják a dolgokat.“ Vagy: „Az élet váratlan események kusza rendszere. Soha ne állítsd vagy hidd, hogy bármi is biztos.“ Mindezen szabályokat, furcsa arcú tulipánok mesélik.
Magdy másik érdekes műve az Egy jövőbeli posztapokaliptikus tájkép szín-spektrumának vizsgálata, mely alkotás tulajdonképpen egy 80 diából álló vetítés. A fotókon a művész kémialiag torzított a színeken így teremtve meg egy elképzelt jövőbeli tájat.
Tomáš Moravec prágai képzőművész hasonlóan Magdyhoz videóinstallációkban mesélte el az Univerzumot, ugyanakkor inkább annak összeomlását rögzítette. A Shelter című videóban egy ponyvával letakart autó száguld a végtelenbe, míg a Surveying Points című alkotásában az egész kozmosz semmisül meg. Moravec ezt a kamera vagy esetleg teleszkóp-állványból, lufiból és purhabból készült furaságot is kiállította, Gamma címmel. Megfejtéseim ebben az esetben igen korlátozottak voltak.
Zbyněk Baladràn cseh képzőművész legérdekesebb kiállított munkája az Assemblages Againts Essences című videó-installációja volt, ahol A/3-as papírlapokra vetített képeket rögzített kamerájával. A képeken különböző tudás-modellek jelennek meg, majd oszlanak szét.
Puklus Péter, Kolozsvárról származó magyar fotóművész fotó-installációja a Kozmosz kézikönyv című sorozatán alapul. Puklus ebben a művében az asszociációk világát kivánja megörökíteni, az asszociációk segítségével kreál egy személyes univerzumot. A mű eredetileg 32 könyvből áll, melyek különböző oldalakon vannak kinyitva. Az egymás mellé helyezett könyvek, mindig kapcsolatban állnak egymással, minden oldal előrevetíti a következőt. A könyv fotóiból került ki most néhány, hasonlóan egymást feltételező fotó. Puklus ebben a videóban részletesen elmagyarázza alkotását:
A kiállítás anyaga nagyon sokszínű. Mindössze tíz alkotást találhatunk a teremben, mégis azt éreztem, hogy hosszú órákat eltölthetnék itt a videókat, vetítéseket szemlélve. Ez egy nagyon erős anyag, nagyon erős művészekkel, akiket aligha ismernénk meg ezen kiállítás nélkül. Puklus Péter neve kedvesen világít a külföldi alkotók nevei közt, ugyanakkor sajnálatosan belőle kaphattunk a legkevesebbet.
Halálugrás egy sámliról, Trafó Galéria, a kiállítás nyitva: 2014. június 29-ig
