A Beyond Front@/Bridging New Territories elnevezésű projekt Horvátország, Ausztria, Nagy-Britannia, Magyarország és Szlovénia kortárs táncszervezeteinek valamint társult partnereinek (Portugália, Görögország, Olaszország, Szerbia és Szlovákia) együttműködése, melynek célja, hogy fiatal táncosok és koreográfusok számára nemzetközi téren bemutatkozási lehetőséget és munkát biztosítson, valamint lehetővé tegye későbbi munkakapcsolatok kialakítását.
Ebben a programban valósul meg az Other Myths című alkotás is, melyre egy nemzetközi felhívást követően választják ki a résztvevőket. A projekt során az öt sikeresen pályázó alkotó számára lehetőség nyílik megismerkedni és együtt dolgozni a térspecifikus előadások nemzetközi hírű táncművészével, miközben hasznos tapasztalatokat gyűjthetnek a kéthetes, közös munkafolyamat során. Az együttműködés nem fejeződik be a bemutatóval, hiszen a hazai előadás után a darab egy európai nemzetközi turné keretében, 2014. május-júniusában ellátogat Zágrábba is, alkalmat adva a táncosok nemzetközi bemutatkozására.
Ismerve a koreográfus Jonah Bokaer munkásságát – 2002 óta rendszeresen készít kiállítóterekbe koreográfiákat – nem véletlen, hogy a készülő előadás bemutatójára múzeumi környezetben kerül sor. Az előadás koncepciója a bemutató helyszínére, a május 9-én nyílt Hantai kiállításra épül, amiről már krónikáltunk a Librariuson.
Jonah Bokaer – Koreográfia & koncepció
Jonah Bokaer, az egyik legígéretesebb fiatal amerikai koreográfus munkáinak többsége – melyekben a koreográfiát digitális médiával vegyíti – gyakran a más művészekkel kialakított interdiszciplináris együttműködéseknek az eredménye. A klasszikus képzettségű táncos koreográfusi-, médiaművészeti- és térspecifikus munkáit számtalan díjjal jutalmazták, turnéi nemzetközi ismertséget hoztak neki.
A 33 saját koreográfiát, tíz videót, három interaktív installációt, három motion capture-t (digitális mozgásrögzítés) alkalmazó előadást, két mobil alkalmazást, és egy filmet számláló alkotó munkái bejárták a világ fontosabb fesztiváljait és bemutatóhelyeit. Legutóbbi munkái Európa-szerte számos fesztiválon bemutatkoztak, köztük az Avigoni Fesztiválon is. Munkáival az Egyesült Államokon kívül többek között járt már Belgiumban, Kanadában, Kubában, Dániában, Franciaországban, Németországban, Görögországban, Hollandiában, Indiában, Olaszországban, Luxemburgban, Spanyolországban, Svájcban, Thaiföldön és az Egyesült Királyságban. Saját munkájával most első alkalommal mutatkozik be a magyar közönség előtt.
Múzeumi környezetre 2002 óta készít koreográfiákat, az első ilyen jellegű előadása a Solomon R. Guggenheim Museum tereibe készült. Majd ezt követte több másik felkérés a New York-i MoMA, a New Museum, illetve a Museum of Arts and Design részéről. Európai múzeumok közül többek között a Nîmes-i Le Carré d’Art, a valenciai IVAM, a svájci Kunst Halle Sankt Gallen és a luxembourgi MUDAM múzeumokban voltak láthatóak Bokaer munkái.
Robert Wilson koreográfusaként számos operához adta nevét, ezek között megtalálható a “Faust” (Polish National Opera), az “Aïda” (Teatro dell’Opera di Roma), a “KOOL” (Japan/USA Guggenheim Works & Process), a “Fronteras” (IVAM Valencia), és az “On The Beach” (Baryshnikov Arts Center).
Színház a múzeumban – Az előadás koncepciója
Jonah Bokaert a múzeumi környezetben való munkában az a kihívás foglalkoztatja leginkább, hogy a színházi tértől eltérően a vizuális térben egy másfajta, sokkal közvetlenebb kapcsolatra adódik lehetőség a táncos és a néző között. Az előadás viszonylagos lecsupaszítottsága és a minimális technikai apparátus újabb és újabb feladatok elé állítja az alkotót, egyszerre adva inspirációt és állítva korlátokat.
2007-től kezdett kikristályosodni a múzeumi térbe koreografált előadások koncepciója. Bokaer elkezdett kísérletezni egy olyan formanyelvvel, amely nem a tánc, hanem a múzeumi tér és az annak otthont adó épület narratívájára támaszkodik. Így a múzeum, annak terei, története és a kiállítások gyakran új értelmet nyernek koreográfiáiban.
Múzeumspecifikus munkáinak másik célja, hogy a múzeumban kiállított művekre reflektálva, egy új és felejthetetlen látványban, élményben részesítse a közönséget. A tánc – megfoghatatlan természetének köszönhetően nem vehető egy kalap alá a vizuális művészet „gyűjthető”, statikus darabjaival, viszont nagyon is alkalmas lehet a képzőművész gondolatainak a mozgásművészet eszközeivel való újraértelmezésére.
Az alkotásra a művészek egy-egy saját „mítosszal” készülnek. A közép-európai mítoszok kutatása, vizsgálata és megvitatása fogja meghatározni később a darab dramaturgiáját. Mindenkinek a saját mítosza egyenrangúként épül majd be a többi Más Mítosz közé. Az előadást május 24-én, szombaton tekinthejük meg a Ludwig Múzeumban.
