Sok esetben a Központi Akaratnak köszönhető, hogy visszafordulunk a két világháború közötti időkhöz, máskor úgy tűnik, a dolgok egyszerűen csak így alakulnak. Maguktól. Megfejthetetlen(nek tűnő) összefüggések következtében a magyar nem kétszer, de huszonkétszer is képes ugyanabba a (le)folyóba lépni.
1927-ben a harminc éves mozit ünnepelték, s illene azt gondolnunk, hogy egy akkoriban megjelent írás nem 2014-ről szól. A Pesti Hírlap Nagy Naptárának filmtörténeti cikke az előzmények felvázolását 1823-mal kezdi, amikor „dr. Paris francia fizikus megalkotta Thaumatromp-ját”. A nagyvilágban végbement változások ünneplése után a – név nélkül megjelent – cikk szerzője a magyar filmipar helyzetét tárgyalja. KAPASZKODJUNK:
„A magyar filmgyártást különös balsors üldözi. A külföld filmgyáraiban mindenütt ott dolgoznak magyar írók, magyar rendezők, magyar színészek és itthon, hazai földön, sok meddő kísérletezés után, néhány éve teljesen szünetel a filmgyártás munkája. A magyar írók közül Molnár Ferenc, Vajda Ernő, Bíró Lajos, a rendezők sorából Korda Sándor, Kertész Mihály, Vajda László dolgoznak külföldi, sőt amerikai filmgyáraknak, amelyeknek egy-egy nagyobb starja, pl. Bánky Vilma és Várkonyi Mihály is magyarok, de a filmgyártás csak nem akar megindulni ennyi vérbeli filmtehetség hazájában. Az elmúlt évben jelentős tanácskozások folytak a Magyar Filmalap részéről filmgyártásunk megindítása érdekében, a Filmalap nagy állami dollárszubvenciót is kapott, de az, hogy mennyiben fogja elősegíteni a magyar filmgyártás megindulását és fellendülését, az még a jövő kérdése.”
Persze, akkoriban még az újságíró egyik szeme azt figyelte, hogy – nem sokkal a választások után – mire lehet érzékeny a hatalmát megerősítő jobboldal. Nem is csoda, ha a szerző az előző bekezdés szomorkás tényeit megpróbálja – inkább sminkes, mint kozmetikai eszközökkel – tetszetősebbé formálni, akárhogy is áll azonban a dolog…
„Akárhogy is áll azonban a dolog, egy bizonyos: a film, a mozi harmincadik évfordulóján, Budapest egyike azoknak a városoknak, amelyek filmkultúrájukkal és úgy mozgóképszínházaikkal, mint filmközönségük színvonalával, az elsők közé tartoznak a világon. Nálunk is, mint a világ többi városaiban, valóságos filmstarkultusz fejlődött ki az idők folyamán.”
A Pesti Hírlap nagy tudású és rutinos bértollnoka jobb hírek híján hosszú bekezdésben sorolja, hogy a „filmstar”-ok közül kik fordultak meg Budapesten…
Sokan tudjuk, hogy nem 1927-et írunk!
Nem kellene szólni a többieknek is?
