Lapszemle. Legény, Leány, mindkettőből első évfolyam, első szám, 2014, április. „Vidéki fiatalok a vidéről”, ez a felirat a címlapokon ugyanaz. A vidé gyönyörű!
A Legény címlapjának alapszíne kék, a Leányé rózsaszín. A két színes újságot együtt, megdöbbentő tüneményt, feleségem hozta haza az algyői Faluházból, a népszínházi előadás után.
„Szia! Egy teljesen új magazin első számát tartod a kezedben. Ami új, ami meglepő és sok pontjában mulatságos. Hétköznapi témák, nem hétköznapi megközelítésből, és ami igazán fontos: vidéki fiataloktól vidéki fiataloknak.” – írja a Legény beköszöntőjében a mosolygós arcú Bába Miklós. „Kedves Olvasó! Egy fiatalos, vidám, könnyed, élettel teli vidéki magazin első számát tartod a kezedben. Fiatalos? Nem csoda, hiszen vidéki fiatalok írták vidéki fiataloknak.” – köszön be ugyanazon a helyen Marcsok Veronika, aki mindkét magazin főszerkesztője. Ezek tisztességes újságok, rögtön a második oldal alján ott az impresszum. A Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetsége (AGRYA) a kiadó, László Anita programkoordinátor a felelős. A vidéki srácok/csajok magazinjainak közös címe: 1138 Budapest, Váci út 134/C. VI./28. Ez alighanem hatodik emeletet jelent. „Ha még annál is többre vagy kíváncsi, mint amit kiadványunkból megtudtál rólunk, akkor látogass el a www.mhvisz.hu weboldalunkra!”
A két lap tartalma a célközönség igényeihez igazodva eltér, egyedül egy közös cikk van mindkettőben: Dr. Mikula Lajos projektvezető írása, amely arról szól, hogy „a magyar falu jövője szempontjából meghatározó jelentőségű, hogy ott maradnak-e a fiatalok. A Virtuális Falu Program (VFP) elsődleges célja, hogy megtalálja és összefogja azokat a fiatalokat, akik falujukban szeretnének maradni és már aktív résztvevői vagy lesznek a falu közösségi életének. A fiatalok bevonásával erősítsük a helyi közösségeket és ezen keresztül a helyi demokráciát. A Program központi eleme egy képzés sorozat, amelynek során a résztvevők modellezik egy falu működését, annak komplexitásában a helyi gazdaságtól, a közoktatáson át a helyi politikáig, demokráciáig.”
Erről van szó.
A Legény tehát cikket közöl a mozikról és a telekommunikációról, Szanka István vidéki gazdálkodóról, Legyen sikk a vidéki élet címmel, aztán egy ismeretterjesztő szöveg következik a ló nélküli lovas kocsiról, ami a csettegő, szó esik gulyásról, sportról, és van a 12. oldalon humor is, amely a lap egyik hangsúlyos rovata. „Mi a magyar lapály? a) az Alföld egyik régies elnevezése b) sertés fajta c) általános földrajzi kifejezés a síkságra.” A Leányban is föllelhető a Legyen sikk a vidéki élet rovat, itt Debreceni Ibolya Magdolnáról van szó: „Meglátni és megszeretni; történt ez egy szép napon, mint már annyiszor, ám most ló és ember között lett elszakíthatatlan kapcsolat.” Néhány további cím: „Életmód – így élünk vidéken – Inkább a has fakadjon, mint a disznóból bármi megmaradjon.” „Love story – Szerelmi lélekpulcsi – Vera és Gergő.” „Horoszkóp – Mit jósol a vidéki égbolt?” A „vigyorsarok” itt is nemre szabott: „Hány tőgye van a tehénnek? a)1, b)4, c) fajtánként változó, 3 vagy 4.”
Kevés szöveg, sok kép.
Szellős, szabadelvű tördelés. A kenyérszöveg is izgalmas, bárhol olvasunk bele: „Manapság, amikor mindenkinek könnyedén, akár az órái közötti szünetben is vásárolhat mobiltelefont, elképzelhetetlennek tűnhet, hogy valaki ne tudjon bárhonnan bárkinek telefonálni.” (Legény) „Tudtátok, hogy a kamillát már az ókori egyiptomiak is ismerték? A kusza egyiptomi mitológiában Montu, a háború istene ajándékának tekintették, amely sok betegség gyógyszere és a mumifikálásnál használt balzsam egyik összetevője volt a számos fűszer, olaj, sőt, nátronlúg mellett.” (Leány) „Minden ember életében fontos szerepet tölt be a biztonság kérdése. Ennek jelentősége és definíciója életkortól, élethelyzettől függően eltérő lehet, de összességében elmondható, hogy akkor érezzük magunkat igazán biztonságban, ha mindennapi életünket hirtelen és váratlan események nem változtatják meg radikálisan.” (Legény) „Piszkos folt a ruhákon, vízkőoldás, fertőtlenítés – rosszabb esetben rettenetes WC dugulás?” (Leány)
Ha eddig nem lett volna nyilvánvaló:
nekem nagyon tetszik ez a két újság. Ha csak ennek az egy-egy számnak kellett meglennie, valamilyen uniós pályázati követelmény miatt, az is jó, de ha nem, akkor várom az első évfolyamok második számait. Szimpátiámat egyrészt az táplálja, hogy a Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetsége az a társaság, amely a Vidékkalandot szervezi. Évről évre városi értelmiségi fiatalokat közvetít ki egy-egy hétre dolgozni, gazdálkodókhoz. Azért is tudom szeretni ezt a két újságot, mert az impresszumból kiderül, akik írják, szerkesztik, nem újságírók, közben mégis olyan biztos kézzel, akkora lelkesedéssel dolgoznak, hogy elhitetik az olvasóval: megtalálták az isteni részecskét.
A Metropol hírújság készítői például
profi újságírók. Ezt a lapot is ingyen osztogatják, Szegeden például a Mars tér sarkán. A Metropol deklaráltan rövid, tömör, és a műfaj királyának érzi magát. Aznap, amikor a Legény és a Leány a kezembe került, a Metropol nyitó cikkének témája a kultúra volt, ilyenformán: „Háttérben a kultúra.” „Miként az EU-ban, itthon is csökkent a kultúra iránti érdeklődés. Könyv: 18 %-kal esett vissza az olvasók száma öt év alatt.” Azért aranyos mindez, mert a Metropol, de a Legény és a Leány is, és ez az újságcsináló rutin és gesztus a maga pózaival, természetességeivel, ez a furcsa írásbeliség a kultúránk forró, képlékeny, szerves része.
Azt, hogy milyen a mai médián nevelődő olvasó, a választásokon indult pártok is pontosan felmérték. A kampányban jó néhány olyan kiadvánnyal lehetett találkozni, amely a piacvezető bulvárlap színeit, címbetűit, tördelését utánozta. Érdekes volt látni, hogy a konzervatív, országbíró erő aggály nélkül vette tudomásul, hogy a magyar választó médiaproletárrá vált, akinek előbb vizuális éhségét kell csillapítani, hogy aztán esetleg hajlandó legyen olvasni, megnyitni értelmét, ezt a kis kaput.
Ilyen körülmények között a Legény s a Leány tisztességes, nagyra hivatott, szerethető sajtótörténeti jelenség.
Szerencsés csillagot fölébük!
