Kondor Ádám: Variations of a Double új változatának ősbemutatója elé.
Mi a fene ez? Ilyet még nem ettem, láttam, hallottam… Nem volna jobb nekem valami otthonosabb mégiscsak? Mi vagyok én, kísérleti nyúl?
Találkoztunk már effélével. Sőt nyilván bennünk is fölmerülnek hasonlók, amikor találkozunk valamivel, ami újszerűségénél fogva idegennek, beléphetetlennek hat.
Természetesek ezek a gondolatok? Persze hogy azok. Réges-rég óta, amikor csak előfordulhatott olyan a helyzet, hogy bárki találkozott valamivel, amihez azelőtt esetleg hasonlót se.
Mi a helyzet tehát egy zenedarabbal, amelynek szerzője, nyelve, világa nem otthonos legtöbbünknek? Olyan, mintha a Holdról jönne valaki. Nem beszéljük a nyelvét, nem ismerjük a járását, a szokásait.
Aztán esetleg eszünkbe jut, hogy ez a valami ezután már mindig itt lesz. Ilyen a gyerekszületés is, amit persze várakozás előz meg, elképzeljük, milyen lesz, lehet.
Ez tehát az első valódi kérdés. Van-e bennünk várakozás egy új művel kapcsolatban. Vártuk-e, igényeltük-e, hogy ismert világunkba költözzön valami, ami ezt a világot így-úgy megváltoztatja?
De akkor most fordítsunk egyet az egészen. Képzeljünk el valami nagyon ismerőset, és próbáljuk meg elgondolni, milyen lehetett, amikor úgymond a semmiből – ha van ilyen – megjelent. Vagy ha azt mondom, fölbukkant, talán még jobban kifejeztem azt, hogy legalábbis mint lehetőség, az a valami már régebben is – megvolt.
Most zeneművekről lenne szó, gondoljunk tehát bele, mekkora bumm lehetett egy-egy ma jól ismertnek hitt remekmű bemutatása? Máté- passió. Hammerklavier Fuga. A kékszakállú herceg vára. Tavaszi áldozat. Egy 40 szólamú motetta a 16. századból.
Hogy csak slágereket említsek.
Szinte bizarr ma már elgondolni, hogy ezeket a műveket megszületésük után sokszor hosszú ideig csak kevesek ismerték, de sorsuk később is szeszélyes lehet: idő- vagy nem időszerű valakiknek, ez itt a kérdés.
Kondor Ádám 50 éves, magyar zeneszerző. Thaiföldön él. Életműve idáig is szinte beláthatatlan nagyságú. Műveinek belépése a hallott világba előadói munka, mint ahogy az is rajtunk, előadókon múlik, hogy ez a belépés a megjelenés tekintetében ragyogó, avagy esetlen lesz-e.
Nyelvbe leginkább születni érdemes. Egy zeneszerző zenéjét hitelesen megszólaltatni annyit jelentene, hogy azonos életet élek a szerzővel – ha szigorúan veszem a hitelességet, és Füst Milán szellemében csak az alapfokát ismerem el.
Hitelesség tehát nincs az előadó-művészetben.
Marad itt is a törekvés, mint annyi más helyzetben.
Hiszen a nyelvet az előadónak is meg kell tanulnia, nem lehet megúszni. A szavak, mondatok első lépésben idegenszerűek. És a jelentésről még nem is beszéltem, aminek felfedése, megértése végképp az érzékszervek, az intuíció birodalma.
Hogy Kondor Ádám művének belépése az Önök világába milyen lesz, elsősorban rajtunk múlik. Hogy a darab rögtön a legszebb arcát mutassa, úgy érezzük, megtettük ami tőlünk telt. De ez számunkra is csak a kezdet. Klasszikus művek évtizedeken, századokon át érlelt előadói praxisával nem vetekedhetünk, de átérezzük azok bátorságát, akik az első lépéseket megtették azon az úton, amelyen az idegenségtől az otthonosságig lehet eljutni. Hogy ezen az úton a mű épp mikor időszerű – divatos -, nehéz kiszámolni.
Egy biztos: hogy rajta járva szerző, előadó és hallgatóság egyként jó felé megy.
