+ Jegyzet

A monodráma divatja

Kiváló alkotások születnek, jó lenne őket együtt látni, és kideríteni, mi a divat oka. Öt előadásról röviden.

Erről máskor és másutt egyszer majd bővebben, most annyit: környezetem a születésem óta mindig az identitásomra támadt rá. Mért nem születtem inkább lánynak? Mért olvasok vallásellenes könyvet? Mért olvasok vallásos könyvet? Mért van trapéz gátyó rajtam? Mért van csőnacim? Hála Istennek, nem fogják elhinni a mostani fiatalabbak, de ez az utóbbi három kérdő mondat rendőrségi ügy tudott lenni. Ivarérett, felnőtt férfiak, ahelyett, hogy dolgozni mentek volna, azon baszakodtak, hogy egy zavaros fejű kamasznak milyen a nadrágja.

Többek között ezért áll hozzám nagyon közel A Magam Asszonya Vagyok című monodráma. Vagy másfél éve láttam, de most is fel tudom idézni a pillanatait. (A Stúdió K produkciója. Írta: Doug Wright; fordította és játszotta: Várnai Szilárd; rendezte: Czeizel Gábor. A szövegkönyv elérhető a neten.)

Legbensőbb, legszemélyesebb ügyünk, bőrünkön inneni világunk – mint rendészeti feladat, egyszersmind mint ellenkező oldali diktatúrákban megjelenő rendszerkritika: A Magam Asszonya vagyok „egy valós személyről, Charlotte von Mahlsdorfról, született Lothar Berfeldéről, egykori keletnémet állampolgárról szól, aki 16 éves kora óta a náci rezsim majd később a kommunista diktatúra ideje alatt is női ruhába öltözött férfiként nyíltan vállalta maga választotta női nemi identitását.
 Élettörténete ennél még sokkal többet is tartogat. Charlotte nem csak transzvesztita és muzeológus, hanem ügynök is volt: négy éven át az illegális antikkereskedelemről írt jelentéseket.
”

Tanuld meg ezt a versemet,

mert nemsokára könyv se lesz,

költő se lesz, és rím se lesz,

és autódhoz benzin se lesz,

és rum se, hogy leidd magad,

mivel a boltos ki se nyit,

s kivághatod a pénzedet,

mert közeleg a pillanat,

mikor képernyőd kép helyett

halálsugarat közvetít,

s mert nem lesz, aki megsegít,

ráébredsz, hogy csak az maradt

tiéd, mit homlokod megett

viselsz. Ott adj nekem helyet.

Tanuld meg ezt a versemet.

Mi még az új gazdasági mechanizmus kinyírásának sanyarú következményein rágódtunk, amikor Faludy György Torontóban, 1980-ban megírta a verset, amelyből ezt a szakaszt kiemeltem. „Tanuld meg ezt a versemet”, mert végső önazonosságod- menedéked a kultúra lehet és semmi más, amikor mindent elveszítünk. Meg amikor úgy érezzük, hogy mindent elveszítettünk. Ami gyakran megtörténik. Velem olykor naponta többször is…

„Tanuld meg ezt a versemet” – ezt a sort választotta címül Turek Miklós versszínháza egyik, József Attila, Radnóti Miklós és Faludy György párhuzamos költészetéből és életéből felépített produkciójának. Nagy lelemény a versszínház! Mozgásba hoz, drámai történetbe von olyan lírai darabokat, amelyekről nem gondoltuk volna, hogy erre alkalmasak. Mondhatom így?: azokat a drámákat, amelyeket a költők nem írtak meg, csak metaforikusan megvillantották a lehetőségüket – Turek Miklós alkotja meg versszínháza színpadán. (Hosszú ideje megy a versszínház is, különféle játszóhelyeken. A három költő műveiből teremtett monodrámát a Budaörsi Latinovits Színházban láttam.)

Divat a monodráma. Hősies vállalkozás, amikor a színész kipróbálja, hogyan tudja egyedül hetven-nyolcvan-kilencven percen át lekötni, elvarázsolni a nézőt. Hogyan tud mondatról-mondatra, de akár mondat közben is, szerepet cserélni. A Magam Asszonya Vagyok – feledhetetlen teljesítményt nyújtó – szereplője, Várnai Szilárd például harmincöt szerepet alakít.

A Madách Nemzetközi Színházi Találkozóra, a Nemzeti Színház Gobbi Hilda Színpadára jött el március végén a debreceni Csokonai Nemzeti Színház Samuel Beckett novelláiból írt, Első szerelem című monodrámája. (Színész: Mészáros Tibor; rendezte: Gemza Péter.) Egy, talán negyven felé közeledő férfi, „a padon üldögélő »én«”, amint felfedezi „én”-jét: az életében megjelenő nőt, talán a szerelmet. Látjuk, amint a felszabaduló férfi előző énjével társalog, elébe megy a közeledő új énnek: sok humorral, esendőséggel, kifinomult játékkal, apró és pontos gesztusokkal megjelenítve a nőt is – és megteremtve annak a világnak az atmoszféráját, amely körülveszi őket.

Ugyanitt, a Madách Nemzetközi Színházi Találkozón, a Gobbi Hilda Színpadon láttuk a norvég Tarjei Vesaas Madarak című regényéből Claude Régy színházi rendezése alapján készült, Isteni köd (Brume de Dieu) című filmet: „Claude Régy mindig ádázan visszautasította előadásainak filmfelvételen való rögzítését. Mert még mindig hisz az élő előadás csodájában, az egy térben lévő emberek között áramló élet megtapasztalásában. És mert mindezeken túl számára mindig is szentségtörésnek, sőt szemérmetlennek tűnt, hogy az eredendően efemer alkotást konzerválják. Egyszer mégis rászánta magát, hogy közösen készítsünk egy portréfilmet. 2005-ben, amikor a Világ felégetése (La brûlure du monde) című filmet készítettük, ráéreztünk arra, hogy a tévéfelvétellel szemben mégis ki lehet dolgozni egy módot a színpadi világ filmkockákban való visszaadására. Ebből a tapasztalatból született meg a gondolat, hogy az Isteni köd című előadását filmen rekonstruálom. Ez az első és feltehetően utolsó olyan film, amely Régynek egy teljes előadását rögzíti” – Alexandre Barry, a film rendezője.

A monodráma, amelyet a filmen láttunk, Vesaas, a múlt század hatvanas éveinek közepén magyarul is megjelent, Madarak című regényének néhány oldala. Laurent Cazanave játssza a főhőst, Mattist, aki felnőttként él nővére gondozásában, kívül a társadalom keretein. Hatalmas történetet hordoz az egyszerű eseménysor, hogy Mattis kimegy horgászni a vízre, csónakjával majdnem elsüllyed, s egy zátonyra menekül ki. Szilárd talajunk, az elérhető menedék, a paradicsom, a megnyugvás és békesség színhelye – a zátony.

Süllyedő csónakunkon – amelyből folyvást merjük a vizet – ebből a norvég–francia ködből könnyedén átevezhetünk Krúdy Gyula vizeire, egy másik monodráma előadására. A Pokerface Produkció tagjai, Bodor Böbe és Takáts Andrea Krúdy történeteiből írták A szerelem angyala (Szindbád) című darabot, s mutatták be a Fészek klub kupolájában. (Rendezte: Bodor Böbe; Szindbádot alakítja: Takáts Andrea.) Egy nő játszik el egy férfit a nőkhöz fűződő kapcsolataiban, amelyekben, a férfiarcban talán, láthatóak lesznek a női arcok is. Férfi–nő… Persze. De valójában világmagyarázatok, világmagyarázat-kísérletek ezek a szembeállítások, amikor nő játszik férfit és a nő játszotta férfi alakít nőt. Mindaddig, amíg A Kijáratnál a váratlan szembefény vakító sugarában a női arc is, a férfiarc is eltűnik.

Divat a monodráma, írtam fentebb. Kiváló alkotások születnek, jó lenne őket együtt látni egy „tanulmányi fesztiválon”, ahol az okokat is ki lehetne deríteni, hogy mi ennek a divatnak az oka.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top