Hevesi Krisztina: Szex – A psziché labirintusában, Kulcslyuk kiadó 2013, 400 oldal, 3150 Ft. Nálunk csak 2835 Ft.
A reklámszakemberek szerint bármire elég felírni, hogy szex, és már el is kelt. Ha bármelyik könyvesboltban a szemem elé kerül ez a könyv, a borítójára nézve azonnal bekapcsol bennem egy vészcsengő: hatásvadász, plüsskanapés, piros lakkcipős, nyomokban fetisizmust tartalmazó, drága nyomdatechnikával készített, hivalkodó, tömegízlést kiszolgáló, gagyi, menj, keress más olvasnivalót!
Ezúttal viszont felülírtam ezt az előítéletemet és valódi érdeklődéssel láttam neki az olvasásnak.
A téma strukturálása zavarba ejtő. Egy kis történelem, pszichológia, szociológia; valójában egy szerkesztett műről van szó. Mindenből egy kevés: laikusként sok, szakemberként kevés.
Stílusa informáló, nem személyesen megszólító.
Ha felbukkan egy-egy konkrét eset a szerző praxisából, az kész felüdülés, azonnal életszerűvé, érdekessé válik az átadni kívánt tartalom. Sajnos azonban erre ritkán kerül sor.
Nőként olvasva a könyvet különösen elgondolkodtatott, hogy vajon miért van az, hogy ha szexuális zavarokról esik szó bárhol, az egyet jelent a férfiak merevedési problémáival. A százötvenedik oldal körül jöttem rá, hogy szinte tűrhetetlenül unalmas, egyúttal bosszantó, hogy a nőkről szinte megfeledkezik a szerző. Nem kell szexuálpszichológusnak lenni ahhoz, hogy tudjuk, a női test lényegesen összetettebb ingerkomplexumból szerzi meg az erotikus örömöt. A férfilét kellemetlenebb része viszont, hogy nem titkolható, ha zavart él át az illető. Erről viszont bőségesen olvashatunk, mi, nők.
Amerikai kísérletek tucatjaival alátámasztott érvelések, idézetek és egy csekély, ritkán megjelenő humor.
Problémahalmaz. Fejezetről fejezetre. Nőkért, férfiakért komolyan aggódtam olvasás közben. Szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki azonnal önmagában keresi az analógiákat – amire ritkán kerülhetett nőként sor – , de ha magamra nem is, a partneremre legalább találhattam volna valamit, valami igazán rá illőt. Legalábbis erre vártam: hogy a soha fel nem tett kérdéseimre válaszokat kapjak, vagy legyenek hasonló esetek ahhoz, mint ami velem történt, hogy a saját élményeimet jobban meg tudjam érteni.
Különben mi másért olvasnám végig a könyvet?
Hiába.
Sehol egy praktikusan alkalmazható módszer, pedig a szerző céljaként fogalmazza meg, hogy szeretne a lehető legtöbb esetben feleslegessé válni.
Ezzel a könyvvel ez most nem sikerült, de talán a következővel.
