A Tol a füledbe! pályázatunkon Szeszélyes hulladék témakörben különdíjat nyert írást olvashatjátok itt.
Éppen a cigimet akartam elnyomni, és visszamenni a lokálba, amikor megpillantottam valamit a kukában.
Egy fejet. Egy emberi fejet.
A mellkasom mintha egy faltörő kossal találkozott volna. De ez még csak a kezdet!
-Szevasz haver, tudnál kicsit segíteni?
Képzelődtem?
-Te-tessék?
-Tudnál kicsit segíteni? – Arccal lefelé egy kólás üveggel szemezett.
-Hogy segítsek?
-Kezdetnek kivehetnél a kukából.
Émelyegve megragadtam a haját és kiemeltem.
-Áú ez fáj, a nyakamat fogd te szerencsétlen!
-De onnan ömlik a vér!
-Mit vártál? Hogy cukorkák potyognak ki belőlem, mint valami pinata?
A vérrel mit sem törődve megragadtam a nyakát és magam elé emeltem. Sápadt arc, szőke, kurtára nyírt haj, és karikás, de mégis, élettel teli kék szem. Inkább fáradtnak, mint halottnak tűnt.
-Hogy hívnak?
-Krisztián, és téged?
-Balázs. Na lenne itt még valami. Segítenél megkeresni a testem?
-Inkább hívjuk fel a rendőrséget. Hazaviszlek, tisztába raklak és felhívom őket.
-Mint egy babát tisztába raksz? És a púdert mégis hova fogod tenni?
-A szádba, ha nem fogod be. Menjünk.
Karomba zártam, ahogy egy aggódó anya a gyerekét, és elindultunk. A vére lefolyt a kabátomra.
-És hogy-hogy még élsz?
-Nem tudom, mindig is hiperaktív gyerek voltam.
-Értem. Hogy történt?
-Szerintem fejt vesztve menekültem valami elől, érted?- felelte kuncogva.
-Ó. Szóval nem emlékszel?
-Fején találta a szöget!
Egy pillanatra eszembe jut, hogy mi lett volna, ha a testével találkozom. Nem vagyok túl jó az Activityben.
Már félúton jártunk, amikor megkérdeztem:
-Hogy érzed magad?
-Mint aki elvesztette a fejét. De tudod mi az érdekes? Érzem a testem. Szerintem valahol, egy árok szélén mozgatom a végtagjaimat.
-És egyáltalán hogy tudsz beszélni?
-Elég beszédes típus vagyok.
-Fázol?
-Egy kicsit. A sáladdal bebugyolálhatnál.
Így tettem.
-Na most úgy nézhetek ki, mint egy arab nő, csak a szemem látszik ki.
-De legalább nem fázol. Hány éves vagy?
-Huszonkettő. Na és te?- A sál miatt kicsit nehezen értem amit mond, de muszáj beszéltetnem. Hogy ne érezzem magam őrültnek, folyamatos megerősítésre van szükségem.
-Húsz.
-Emlékszem abban az időben mindig fejjel mentem a falnak, elég ironikus nem igaz?
-De, az. Ebben a faluban laksz?
-Furcsa, erre nem emlékszem. -hosszan hallgat- Akárhogy is töröm a fejem.- teszi hozzá.
-Figyelj minden rendben lesz, oké? Sőt még az újságokban is bent leszel. Az ember, aki túlélte a guillotine-t! Szóval, izé, fel a fejjel!
-Fel a fejjel! Ez jó, tetszik!
-Na megjöttünk, most leraklak az asztalra, el ne mozdulj!
-Jó fej vagy.
A telefonért indultam. Kihúztam a töltőről és felhívtam a rendőrséget. Anyám felébredt a zajra és kijött megnézni hogy melyik fia jött haza ilyen korán a szombat esti buliból.
-Mégis mit csinálsz ilyen korán?
-Nézd anya mit, illetve kit hoztam haza.
Anyu az asztalon lévő Balázsra pillant.
-Ez valami vicc? Mi akar ez itt lenni?
Szemügyre vettem Balázst, de csak egy sálba csavart, megrepedt dinnye volt ott, amiből folyt a lé.
A diszpécser végre felvette a telefont.
-Rendőrség, mit szeretne bejelenteni?
