– Húszéves vagyok – folytatja Balogh Veronika – és két dolog érdekel: a színészet és a pszichodráma. Hátrányos helyzetű gyerekeknél, a pszichodráma segítségével óriási fejlődést lehet elérni. Soha nem tartottam magam hátrányos helyzetűnek, bár hat-hét évesen a barátnőim kiközösítettek, amiért cigány vagyok. De nem haragudhatok valakikre csak azért, mert a dolgokat rosszul látják. Inkább megpróbálok velük beszélni. Ha ez nem sikerül, akkor tovább állok. Jelenleg a színészetet a Pesti Magyar Színiakadémián tanulom. A slammelők egy részével régóta ismerjük egymást, Horváth Gyulával egy IX. kerületi cigány lakásétteremben lépünk fel rendszeresen, ott énekelek, Horváth Kristóf pedig a Karaván Művészeti Alapítványnál tanított színészmesterségre. Nem tartom magam hátrányos helyzetűnek, még akkor sem, ha időnként beszólnak az utcán. Ide jövet is egy férfi kötéllel a kezében azt kiabálta: „meggyilkollak, büdös cigány”.
„küzdjéé magadé’
küzdjéé magadé’
küzdjéé magadé’ ne fossá’
küzdjéé magadé, védd meg az igazadat,
az igazat, az igazat, az igazat, az igazat,
a szavadat adod-e, hogy bedobod a magadét?
védd meg az igazad, az igazadat védd meg
mér’ lopod a napot, ha van elég dolgod?
gyúrd ki az agyadat, hogy értsed a fifikát,
védd meg az eszedet, ha dübörög a butítás,
undok az indok, zakatol az uszítás
játszik a náci, kilátszik a cikiség (…)”
A pince, ahol roma fiatalok slammelnek, a IX. kerületben, a Telepy Károly Testnevelési Általános Iskolában és Gimnáziumban található. Az iskolában nagyon sok a cigány tanuló. Az általános iskolások háromszázan vannak, közülük minden második roma. A gimnáziumban is ugyanennyien tanulnak, de a romák aránya ott elenyésző, tíz-tizenöt százalék.
– A mi iskolánkban – mondja Lauth Gábor iskolaigazgató – nagyon sok az olyan tanuló, aki csak itt étkezik, máshol nem jut ennivalóhoz. Előfordult már, hogy a gyerek rosszul lett. Kiderült, azért, mert két napja nem evett semmit. Hétvégeken sokan alig esznek. Nincs mit. Megdöbbentem, amikor láttam, a környéken van olyan 36 négyzetméteres lakás, ahová negyvenen vannak bejelentve. Gát utca, Balázs Béla utca, arrafelé kemény dolgok tapasztalhatók. Szeretnénk segíteni, de nem igen tudunk. Az anyagi forrásunk nulla. Részt vettem jó néhány rendezvényen, ahol a romák integrációjáról volt szó, és az derült ki, hogy nálunk még jó a helyzet. Vidéken tragikusabb, már megint ott tartanak, hogy a gyereknek nincs cipője.
„Elegem van már a sok gengszter repperből,
mondjál már el valami verset! Bármit, ami megy fejből!
Nagyon felizgulsz egy csőre töltött fegyvertől?
35 év börtönben a hátralévő negyvenből?
„Az igazi kemények rád nyitják a bicskát” –
ahogy öregszel, meglátod majd, hogy ők lettek a csicskák.
Nehogymá’ az legyen menő, hogy te vagy a legnagyobb sutyerák –
a stílusod nem eredeti, hanem a YouTube-ről guberált”
– Hiába, hogy a gyerekek fele roma – mondja Lauth iskolaigazgató -, mivel mi egy budapesti iskola vagyunk, ezért kiegészítő támogatásokat, pótlékokat nem kapunk. Azt nem mondom, hogy ez senkit nem érdekel, igaz, arról sem hallottam, hogy evvel bárki is foglalkozna. Nálunk a háromszáz általános iskolás fele veszélyeztetett, és a statisztika szerint nem csak a romák. A nem cigány tanulók esetében is nőtt a szegénység. Engem nem érdekel, ki roma és ki nem. Az pedig, hogy ebben az iskolában számszerűleg több cigány gyerekkel van probléma, az pusztán a szociokulturális hátterükből ered. Leküzdéséhez, véleményem szerint legalább ötven év szükséges. Ha gond van valamelyik tanulónkkal, behívom a szülőt, és azt mondom, oldjuk meg közösen. A szülő meg nem érti. Ezért szereztem egy integrációt segítő pedagógust. Hivatalosan ilyen nem létezik, az elnevezést is én találtam ki. Az integrációt segítő pedagógusunk egy roma lány, akit mindössze hat órában foglalkoztathatok, többre nincs lehetőség, nem fizetik. A gyerekek előtte jobban megnyílnak, a szülők is. Kellene szociális munkás is, de hivatalosan azt sem alkalmazhatok. Úgy oldottam meg, hogy kapcsolatban állunk a Wesley János Főiskolával, s az utolsó éves hallgatók itt tölthetik a háromszáz órás nagy gyakorlatukat, ami a diplomájuk megszerzéséhez kell. Hogy mit csinálnak? Elbeszélgetnek a problémás gyerekkel, föltérképezik, milyenek a viszonyai az osztályon belül, kimennek a családhoz… Egy hónapja vannak nálunk, de máris rengeteget segítettek. Ez egy kerületi iskola sporttagozattal, büszkék vagyunk arra, hogy nálunk végzett a korosztályos világbajnok ökölvívó, a roma Harcsa Zoltán. És a lólengés világbajnoka, a kétszeres olimpiai bajnok Magyar Zoltán is, aki nagyon sokat segít.
„Kihúzhatnád a gödörből az egész nemzedéket,
csak légy okosabb azoknál, akik lenéznek téged.
A társadalmi problémákra tudom a megoldást:
okozz minden embernek száz pozitív csalódást!(…)”
Az iskolában Horváth Kristóf alias Színész Bob, a híres slam bajnok hétről-hétre készségfejlesztő foglalkozásokat tart. Rappelnek, sztorikat állítanak össze asszociációs láncokból.
– Te mondasz egy mondatot, én mondok rá egy másikat… Az egymásra figyelés a legfontosabb. A koncentráció. Van egy játék, leülünk és számolunk. A körben ülők fölváltva mondják a számokat, de nincs előre megbeszélt sorrend, és egyszerre sem lehet megszólalni; különben kezdhetjük elölről. A Telepyben a készségfejlesztő foglalkozásokat már hónapok óta tartjuk, de csak két hete, hétfőn jött el az első olyan pillanat, amikor tizenketten elszámoltunk harmincnégyig, és az egymásra figyelésből meg az ebből adódó feszültségből egyszer csak színház született. A tizenkét fős csoportban vannak romák és nem romák. Szeretem azt mondani egy-egy tehetséges cigány gyereknek: rád különösen figyelni fogok. És tényleg alig várom, hogy minél többen legyenek azok, akikről azt mondhatom: ugyanolyan nagyon vagány, mint ti, ugyanolyan utcagyerek, mint ti, de ő már tudja, mi a fegyelmezettség és őt talán már nem fogja elsodorni az, ami még jön. A szavak tökéletesen alkalmasak a manipulációra. De szavakkal a jóra is lehet manipulálni. Ez az a szabadság, amire én tanítom őket. A slam arra is jó, hogy tudjanak kérdezni. Hogy ők tegyék föl a kérdéseket. Ha például Márkó, aki cigány, bemegy egy boltba, és úgy néznek rá, és követik, s a kezét figyelik, akkor egy visszakérdezéssel képes legyen meghökkenteni, elgondolkodtatni a másikat. Ezek a foglalkozások a tanulót abban is megerősítik, attól, hogy lenézett, ő ugyanaz a tökös, tehetséges, jó kiállású gyerek.
