A magyar Makám-zenekar – nem csak szerinten: objektíven is! – a bít/pop/rak és dzsez műfajoknak, és emellett az etno-folk törekvéseknek is egyik legjelentősebb hazai csoportosulása, amely közel 35 éve ír zenetörténelmet hazánkban műveivel.
Talán nem szükséges bemutatnom a zenekar teljes munkásságát egy új lemez kapcsán, de valamelyes összefoglalást szükségesnek érzek! Ez a 2012.-ben megjelent Makám-album ugyanis zeneileg más, mint amit eddig Krulik Zoltán (a zenekarvezető) nevével fémjelzetten eddig megismerhettünk.
Tehát valamikor 1980. táján a külföldön is népszerű Kolinda zenekar egy részéből, Krulik Zoltán gitáros csatlakozásával megalakult a Makám & Kolinda együttes. Két (nyugat-európai) nagylemez megjelenése után a Kolinda (és Dabasi Péter, aki a név továbbvivője volt) kiválásával, Krulik Zoltán vezetésével, 1984.-ben megalakult a Makám. Krulik célja akkor az volt, hogy létrehozzon egy új zenélési formát, amelyben összeolvasztja az európai zene, az etno-folk zenei megnyilatkozások (arab, perzsa, indiai, délszláv és magyar népzenék), a dzsez és a kortársi kamarazene bizonyos elemeit.
Tehát az új együttes nem a Makám & Kolinda hangzásvilágát folytatta! Akusztikus, improvizatív kamarazenét játszott, szövegnélküli dalokat, dzsezes/bítes/etnos ritmusrészleggel, – s a Kolindával ellentétben: népzenefeldolgozások nélkül. Dzsezt és repetitív kortársi kamarazenét, meditatív és belefeledkezős mantradarabokkal. Az ezredforduló táján viszont visszatérés következett az énekes zene felé: már modernizált vagy újrateremtett népdalokkal. Mindig jellemzője volt a zenekar hangzásnak a kezdetektől jelenlévő keleti hangszerek (tablá, szarangi, kaval, szarod, gadulka, kalimba, udu guiro, stb.) hangzása. Majd a délszláv ütemek összepárosításával – a repetitív időszakuk után – létrejövő, makámos, szinte lebegő érzést adó ritmusfüggöny. Még a magyar témáknál is! A keleti hangzások használata a Vietnámban forgatott, A part című film kísérőzenéjében, annak albumváltozatánál hallható legteljesebben.
Amikor a Makám-albumok között először megjelentek a gyermekdalok – párhuzamosan a „felnőtt” lemezekkel! -, kissé furcsán néztem/hallgattam. Majd miután tinilányom megszerette ezeket, megértettem a változást: a tiszta lelkeknek szóló tiszta dalokkal megjelenő új hangot, melyek – a magyar gyerekfelvételek egy részével ellentétben! – nem gügyögve szólnak a gyermekekhez. S e dalok között már a sanzon hagyományaira is építő művek is megjelentek (bár ilyen típusú dalok 1-2 korábbi lemezen is előfordultak).
Tulajdonképpen itt kapcsolódunk ahhoz a lemezhez, amely a 2012-es Makám-hangot (is) jelenti: a Robinzon Kruzo-hoz, amely tulajdonképpen Krulik (és a Makám) második olyan (magyar) dallemeze, ahol nincs jelen hangsúlyozottan népzenei eredet, ahol mind a zene, mind a szöveg eredeti Krulik–szerzemény. Ez viszont az első, ahol Krulik Zoltán önmaga énekli a témákat.
Bevallom, ez az a pont, ahol lemezismertetőimben el szoktam kezdeni kibontani a háttérinformációkat, a tételcímek eredetét, keletkezésük történetét kikutatva, a zenék tartalmi mondandóját is megismertetve. Most viszont nem ezt teszem! Mert ezen a lemezen az elmúlt 30 év hangulata, történései, érzései sütnek át Krulik személyes szűrőjén keresztül! Egy koré, amelyben én is éltem/élek. Számomra nagyon sok dolog a számok meghallgatása után is dekódolható. Inkább a magam élményéről beszélnék tehát!
Először a tények. A Robinzon Kruzo lemezen a zenekarban Krulik Zoltán (gitár, szólóének), Hornai Zóra (háttérének), Eredics Dávid (szopránszaxofon), Zámbó Tamás (gitár), Boros Attila (basszusgitár) és Badics Márk (dobok, ütőhangszerek) muzsikált. A felálláson is látszik, hogy itt és most nincsenek egzotikus hangszerek, különleges hangzások. A ritmusrészleg alapján pedig inkább szabályos dzsez vagy bít/rak műfajokra számíthatunk. És valóban. A lemez meghallgatásakor egy – majdnem – szabályos bítlemezt hallunk (persze, nem a régi stílust, még csak nem is újbítet, hanem az eredeti stílus modern reinkarnációját!). De ezeket a számokat a szövegek minősége és a rögtönzésekben hallható hangzatok messze kiemelik…
Érzésem szerint a városi magányban élő Robinzon Kruzo (Kruzo= Krulik Zoltán!) e lemez dalaiban összefoglalta az elmúlt évek – durván 40 év – szellemiségét, zenei történéseit, érzésvilágát, kulturális életét. Annak kivetülését! A direkt darabok mellett – Vízöntő kor (Sziszinek), Nézem a videót (Jackie Orszácky emlékére), Cseh Tamásé – mellett hallhatunk itt regit, bít-újhullámot, fankos és progresszív bítet, modern bítet, stb. Több számban az Európa Kiadó zenéje, a Kontroll Csoport, vagy akár az egykori Orchestra Luna hangulata, bít-sanzonjai és slágerdarabjai köszönnek ránk. Valahogy újrateremtve, újraértelmezve, Krulik Zoltán látásmódjával továbbfejlesztve. Vannak filmes utalások is (Jancsó-, Wenders-, Buñuel-film a Café Bábelben). 3 számban Cseh Tamás hangulatát érzem: a neki címzett dalt akár ő is énekelhetné, de a dal szép harmadik szakasza már Krulik tiszteletadása az elhúnyt muzsikus előtt („Csak szóljon, szóljon, szóljon a dal; a csillagos ég nem zavar!”).
A lemez számairól 1-1 szubjektív mondat:
