Az 1909-ben született Jakovits Józsefről méltán állíthatjuk, hogy nem csak alkotásait tekintve, de életútja szempontjából is az egyik legkülönlegesebb magyar művész. Olyan figura, akinek művészete sokkal nagyobb figyelmet érdemelne ebben a felesleges dolgokkal túltelített világban.
Jakovits József (1909-1994) leveleiben több helyütt állítja, legendáriuma részének érzi, hogy törvénytelen gyermekként született. Édesanyja, Fullmann Eugénia Eleonóra néhány évvel később – amikor férjhez ment – árvaházba adta. Az itt szerzett tapasztalatok legalább akkora hatással voltak rá, mint zsidósághoz fűződő, folyton alakuló – sokak számára nehezen értelmezhető – szoros kapcsolódása, mely tradicionálisnak semmi esetre sem nevezhető . Négy elemit végzett. 1935 és 1944 között a MÁVAG-nál volt fizikai munkás. 1945-ben került kapcsolatba az Európai Iskola tagjaival, és Vajda Júliával, Vajda Lajos özvegyével. Ekkoriban kezdett formát ölteni sajátos, humorral, erotikával, vallással átszőtt sokműfajú életműve. Az 56-os forradalom után itthon maradt, s csak kilenc évvel később, 1965-ben emigrált. New Yorkban élt és alkotott, 1987-ben tért haza (alig két évvel korábban vette fel az amerikai állampolgárságot). Élete utolsó éveit „itthon”, a Dob utcában töltötte, és úgy tűnt, végre megkaphatja a helyet, ami megilleti a művészeti életben (1990: Kiváló Művész; 1993: Széchenyi Akadémia tagság). Műveinek eddigi legátfogóbb hazai kiállítása – halála után – 1996 őszén volt az Ernst Múzeumban. A századik születésnap ürügyén több kiállítást is rendeztek műveiből, s remélni lehetett, hogy életművére felfigyel a szélesebb közönség is. Sajnos úgy tűnik, a 2009-es próbálkozás nem hozta meg a várt eredményt, Jakiból megint nem lett „hivatkozási alap”.
Két film is készült róla, de a most előásott 16 milliméteres tekercs egyiknek sem része. A másfél perces, rengeteg vágást tartalmazó filmről semmilyen adat nem áll rendelkezésre, túl azon, hogy Jaki amerikai korszaka előtt készülhetett.
Pedig tényleg jó lenne tudni, ki lehetett az alkotó!
