A Toll a füledbe pályázatunkon Vadvízi tegezés kategóriában Nolik Antal 2. helyezett írása.
– Ez csapatsport, és különben is: nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos!
– Hol élsz te? Naiv, kis gecó!?
– Ha, ha, nézd már a mi kis Pierre de Coubertinunkat, a csapattársai hogy felkenték az oldalpalánkra!
– Hú, azért fárasztó, gyilkos egy hosszú menet ez gecc. Hányan lemorzsolódtak már!
– Ilyen műfaj, öreg. Nem tudsz mit csinálni.
– Akkor is, valahol kibaszás.
– Kibaszás az egész élet, spori. És még csak el sem kezdődött. A baszás mégis csak kisebb kibaszás, mint például a szopás.
– Kérem szépen, legyenek úriemberek, ne tessenek tolakodni, végtére is hölgy lennék!
– Ne, má’! Hogy háborog a lovagina?! Kiskegyed rossz sportot választott. Itt kérem együtt indulnak a férfiak és a nők, akár a díjlovaglásban. Nincs pozitív diszkrimináció. Iksz, ipszilon, most ne sírjon, győzzön a jobbik. Csak egy lehet közülünk a befutó.
– Na, azért nagy ritkán ketten, vagy többen is. Mint az az Octomom, amikor nyolcan…
– Ne is mond, a sport megcsúfolása! Nemzetközi show-t csinált az egész műfajból, aztán még pornózott is. Ez mégis valahol szent dolog. Az Életről szól, nekünk küldetésünk van!
– Show must go on!
– Nézd, már a szivárványzászlós, kis köcsög gecit! Show, az! Eltévesztetted a Gay pride helyszínt, aranyapám! Tudod, hogy kinek a show-jában kéne ennek a homárnak fellépnie?
– Kiébe, gecc?
– A Freddie Mercury hátsójába!
– Fujj, ne legyél már ilyen gusztustalan, homofób, gecó!
– Nincs nekem ezekkel semmi bajom, de ne itt köztünk parádézzanak, hanem otthon, a négy fal között!
– Ajj, baszod ezt az evezést, sosincs vége. Már alig élek, zsibbad a farkam, mint atom! Pedig ebihalakkal együtt alapozótáboroztam.
– Nézd már, hogy elpörkölt mellettünk ez a kigyúrt, kis gecó, tuti, hogy kokszos!
– Ki nem az!? Tudod, hogy ki nem kokszol?
– Na, ki?
– Aki nem bukik le!
– Haha, ez már csak így van, komám. Pedig a végén mindig ott a vizeletvizsgálat!
– No hallod! Némelyik azt se győzi kivárni, hogy kihúzza belőle a csóka, és már rohan is brunyálni, oszt tolja is föl a Facebookra – vagy vidéken az Iwiwre –, a csíkos tesztpálcikát. Még egy cigit se szívok el, már ott fityeg a képernyőn a tucatnyi like, meg a pajzán kommentek.
– Nézd már ezt a pofátlan gecit, hogy tolakszik könyökkel! Fair play, mond ez neked valamit? Trutymóképű, büdös bunkó?!
– Hogy száradna az ilyen a lepedőre, vagy törölnék a függönybe!
– Haha, nézd ezt a lúzer csapatot, a cél előtt gabalyodtak össze, oszt’ mind kidőlt, mint valamelyik téli olimpián, a rövidpályás gyorskorisok! Azt láttad?
– Nincs tévém.
– Te, úgy látom, hogy mindenki kihullott körülöttünk, csak te meg én vagyunk még versenyben!
– Meg a Feri.
– Melyik Feri?
– A tudodmelyik. Ott integet. Fordulj már vissza, várd be és majd utolértek.
– Hahó, nincs itt semmiféle Feri. Merre vagy? Haló, haló! Ááá, mekkora neandervölgyi, lúzer barom vagyok, hát nem átbaszott a sunyi kis geci!
A „sunyi kis geci”, ravaszdi bétahím, miután az összes többi ondót lerázta, komótos farkcsapásokkal evezett be a célba, hogy megtermékenyítse az őt befogadó petesejtet. Valahogy így foganhatnak a Woody Alenek.
