A Mészöly Miklós Egyesület, Szekszárd Megyei Jogú Város Önkormányzata, a PTE Illyés Gyula Kara, A PAD Egyesület, a Wosinsky Mór Megyei Múzeum, továbbá több más szekszárdi intézmény 2013 után július 7-12. között idén is megszervezi és támogatja a Mészöly Miklós Magasiskola Írótábort és Irodalmi Akadémiát.
A bemutatkozó esten közreműködnek: Szörényi László (Mészöly Miklós Egyesület), Dicső Zsolt, Jankovics Zoltán, Liebhauser János (A PAD), Baranyai László, Farkas Zsolt, Győrffy Ákos, Kukorelly Endre, Péterfy Gergely, Szkárosi Endre (a Magasiskola – 2013 előadói)
A 2014. március 11. kedden, 19:00-kor kezdődő esten a Nyitott Műhelyben felolvasnak a Magasiskola – 2013 növendékei. Bemutatják a Magasiskola – 2013 című antológiát. Ének-gitár: Wessely Ágnes.
Néhány idézet a 2013-as Magasiskolát bemutató antológiából:
Mészöly Miklós:
„Kezdetektől fogva a dolgok belső térképe érdekelt.”
Szörényi László Mészölyről:
„A magyar írásbeliség kezdeteiig visszamenőleg izgatta a mindenkori köznyelv és az arra alapozódó vagy azzal szembeforduló irodalmi nyelv hol testvéri, hol ellenséges viszonya és egymással folytatott küzdelme.”
Baranyai László:
A tanár igazi célja, kötelezettsége, kínja és öröme éppen ez: észrevenni az elkötelezettséget, és kicsalogatni rejtekhelyéről. Aztán már csak figyelnie kell, mit tud ellesni a tanítványaitól.”
Farkas Zsolt:
„Van egy ország. Amit Szekszárdon láttam. Működött a magánszeményeknek, kb. mindnek, környezetbarátosan ágyazódott be, kis és nagyobb kontextusokba, politikailag korrekt is volt, hagyományőrző is, újszerű is, szabad, kedves, nyitott, toleráns, stb.”
Győrffy Ákos:
„Életem egyik fontos pillanata volt, amikor 2013 nyarán lepillanthattam egy szekszárdi présház teraszáról a Porkoláb völgyre. Erősen alkonyodott már, néztem a domboldalban lefutó szőlőskerteket, és volt egy pillanat, amikor határozottan úgy tűnt, hogy Mészöly Miklóst látom felbukkanni az agyagos ösvényen. Ragyogott a hófehér üstöke a szürkületben. Lassan lépkedett, megállt egy öreg diófa alatt, aztán egyszerűen belelépett a fa törzsébe. Szóval ott lakik, abban az öreg diófában, gondoltam. Akkor minden a legnagyobb rendben van.”
Kukorelly Endre:
„Meglepő és megnyugtató, hogy sokan jelentkeznek íráskurzusokra. Egyetértek vele. Egyetértek azzal, hogy írnak. Igazából ez alap(tantárgy), kötelező tantárgy, címe: hogyan éljek, mit kezdjek magammal, ki ez a magam, mibe fogjon, hogy töltse az idejét. Azon csodálkozom, aki nem ír.”
Péterfy Gergely:
„Ha írásról beszélek, a kételyeimről beszélek. Nem tudok semmit sem biztosan állítani. Csak kérdéseim vannak, melyek hosszú válaszokat generálnak. Ezek inkább tapogatózások. Közelítések. Találgatások. Különös érzés a kételyekről olyanok előtt beszélni, akik többnyire még ezek előtt a kételyek előtt állnak. Dubium, predubium és fúga. Csak azt tudom számukra garantálni, hogy el fognak jutni ezekhez a kételyekhez.”
Szkárosi Endre:
„Barátok, borok, percek és pincék. Itt még piciny, örök pillanatok is mehettem magasra, hol már nem mérhető maximiztomsággal a midőm múlása.”
Tóth Kriszta:
„A ’szintkülönbség’ egy nyelvi csoportban komoly gond lehet, itt viszont – talán a hely varázsa tette – ez is előnnyé vált. Oldottá tette az órákat. Minden megtárgyalt mű hibái és erényei gyakorlati például szolgáltak, beszélgettünk róla, hogy ez a vers miért jó, az a novella miért hosszú, és hogyan lehetne feszesebbé tenni, miközben eszünkbe sem jutott, hogy itt mi valójában komoly munkát végzünk.”
Baló Levente:
„A táborból hazajövet azon vettem észre magam, hogy másképpen olvasok. Máshogyan hangzanak azóta a mondatok, az egész anyagszerűbb lett. Így közelebbről nézve olykor rengeteg hibát találok.”
H. Nagy Boglárka:
„Hihetetlen élmény volt megtapasztalni az előadók személyiségében a támogató attitűdöt, a nyitottságot, mellyel felénk fordultak, és látni azt az elhivatottságot, amelyre pályájuk épül.”
Jobb Boróka:
„…megtanultuk leválasztani a történetet a cselekményről. A történet más, mint a cselekmény. Az elején nehezemre esett felfogni ezt a csavart, hisz az én fejemben az volt, hogy van a prózában egy narrátor, aki elmesél egy cselekményt, ami a történet.”
Kölüs Lajos:
„Az, ami a tábort egyedivé tette, kezdettől fogva tetszett. Az összetartás, a résztvevők ráhangolása a táborra, Mészölyre, legyen az esti tábortűz, borkóstoló, esti zenés felolvasás, az oktatók, a szeminaristák közreműködésével.”
Kovács Etelka:
„Kukorelly Endre mondta, hogy önmagunk kiüresítésére, a lelki elengedésre van szükség ahhoz, hogy médiumok lehessünk, akiknek valahonnan az égből diktálnak.”
Kónya Anikó:
„Többet kaptam a vártnál, nagyon fellelkesített, az együtt töltött hét, de az írással azóta sem boldogulok. Folytatom a naplóírást.”
Lajtai Zoltán:
„Tapasztaltam, hogy a leírással kiderülnek a belső ellentmondások, hogy a tömörség alapkövetelmény, hogy minden szövegnek van valamilyen dramaturgiája, sorrendje, ritmusa.”
Rédl Zora:
„Nem a tábor változtatott meg, hanem hogy végre teljes mértékben megélhettem önmagam egy olyan részét, amit addig nem. A szervezők és az előadók is mindig ott vannak, lehet kérdezni, nem kötelezettségből, mindenki azért van jelen, mert jelen akar lenni. Emberség, egymásra figyelés.”
Sztankovics Marianna:
„Számomra igen emlékezetesek maradtak Szkárosi Endre előadásai, az ott bemutatott avantgard alkotásokkal, amelyek közül néhányat középiskolás tanítványaimnak is szeretnék majd megmutatni.”
Liebhauser János:
„Noha tudvalevő, hogy munkásságával és morális tartásával Mészöly jelentős hatást gyakorolt az akkori fiatal írónemzedék mára befutott tagjaira, többek között Nádasra, Kukorellyre, Csaplárra, Esterházyra, de az, hogy ’post mortem’ a jelen reményteli fiataljaira is hasonló hatást fejtsen ki, direkten nem szerepelt az alkotótábor céljai között. Ám az kétségtelen, a Szekszárdi Magasiskola előadói képesek arra, hogy tolmácsolják Mészöly Miklós szellemiségét.”
