+ Irodalom

Valósággá vált mese, mesévé vált valóság

“Van ott valaki? Ki jár ott? Mutasd magad! De sosem kapott választ.”

Khaled Hosseini regénye már azelőtt tetszett, hogy olvasni kezdtem volna. Családregény, több generáció, egymásba fonódó történetek – számomra a tökéletes hívószavak. Olvasás után csak az vált bizonyossá, amit előtte is tudtam már, hogy az És a hegyek visszhangozzák nekem való regény. Olyan történet, melyet olvasás után még egy jó ideig nem felejt el az ember, és ezért egy darabig nincs is kedve újabb könyvet kézbe venni. Hogy mitől ilyen magával ragadó ez a regény? Nézzük!

Minden a gonosz div meséjével kezdődik, melyet Szabúr, egy szárnyaló fantáziával megáldott, az afgán faluban, Sadbagban élő dolgos családapa mesél a gyerekeinek, Parinak és Abdullahnak elalvás előtt. A mese szerint a div egy ijesztő, ördögi teremtmény, aki magával viszi a gyerekeket, akiket aztán családjaik nem látnak többé. Egy nap a div megjelenik egy kis faluban, és Baba Ajub, egy szintén dolgos paraszt házának tetejét kopogtatja meg, ami azt jelenti, hogy a családnak át kell adnia az egyik gyermeket. Ha nem tesznek eleget a div követelésének, az elviszi az összes gyermeket. Baba Ajub végül a divnek adja az egyik gyermekét, a legkisebbet, a kedvencét, akit aztán a megtört apa később megpróbál visszaszerezni. Felkerekedik, hogy megkeresse, meg is találja, mégis üres kézzel tér haza, s ettől kezdve valamiféle üresség tátong benne, melyre nem tud magyarázatot adni, mivel nem emlékszik semmire, ami útja során történt vele, csak azt tudja, hogy valami hiányzik.

Boldogan sóhajtott, és hallgatta a hegyekből lesüvítő szelet, az éjjeli madarak csiripelését. De azért egyszer-egyszer mintha valami más hangot is hallott volna mindezek mögött. Mindig ugyanaz a hang volt, egy csengettyű magas hangú csilingelése. Nem értette, ugyan miért hallana ilyet, egyedül a sötétben, mikor alszik az összes birka és kecske. Néha azt mondta magában, nem is hallotta, néha meg annyira biztos volt benne, hogy bele is kiáltott a sötétségbe: Van ott valaki? Ki jár ott? Mutasd magad! De sosem kapott választ. Baba Ajub nem értette. Ahogy azt sem értette, miért söpör rajta végig valami, valami olyasmi, mint egy szomorú álom legutolsó képe, valahányszor csak meghallja ezt a csilingelést; s ez minden alkalommal megleptem akár egy hirtelen jött széllökés. De aztán elmúlt, ahogy mindig minden. Elmúlt.

Másnap reggel Szabúr útra kel Parival és Abdullah-val, és ekkor veszi kezdetét a regény története, mely maga is egy mese, melyben minden szereplőnek megvan a maga mesebeli szerepe: van, aki igazi őrangyal, van, aki egy kis tündér, vannak jók és van, aki jónak mutatja magát, miközben gonosz, köztük van a div is, nem véletlen, hogy elhangzik a története. Így vagy úgy, mindannyian hősök a maguk életében, ám ezek az életek mind összetartoznak, egyetlen döntést követő hosszú, évtizedeken és országokon át húzódó láncolatot alkotnak, mely úgy tűnik, néha zavaros, mégis minden pontosan a helyén van, ott, ahol lennie kell. Hosseini története egy puzzle, melynek darabkáit térben és időben választja el egymástól, s ezzel megteremti azt a hiányérzetet, mely nemcsak a szereplők életét, hanem a narrációt is vezeti. A hiány határoz meg minden “kis” történetet, hogy a nagy történet, a keret (Pari és Abdullah elválásnak és egymásra találásának története) így váljon teljessé.

A regény olykor megrázó, olykor megható mese az életről, történelemről, szerelemről, de legfőképpen az identitásról, és arról, hogy ez utóbbit mi határozza meg. Mennyire ismerheti magát az, aki nem ismeri a múltját, a gyökereit, fogalma sincs, honnan jött, vagy éppen tudja, de végül kiderül, hogy amit egész életében igaznak hitt, hazugság volt. Hogyan befolyásolja egyetlen ember döntése több elkövetkező generáció életének alakulását?

A történet ereje az egyes életutakban van, melyek mindegyike megérne egy-egy külön regényt, és a szereplőkben, akiket Hosseini aprólékosan és pontosan ábrázol, mindenkinek ad egy szeletet a történetből, melynek a főszereplője lehet, hiszen minden egyes darabka egyformán fontos a teljes kép kialakításához. Minden élet ugyanolyan fontos.

Végül a kör bezárul, az időben és cselekményben való ugrálás végén a szálak összeérnek, és az új generáció számára véget ér a sötétben tapogatózás, a család már nem az ismeretlent jelenti, hanem az életet, melyből már semmi sem fog hiányozni.

Libri Kiadó, 2013. 501 oldal, fordította Nagy Gergely, 3990 Ft

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top