A Toll a füledbe! pályázat Szeszélyes hulladék kategória első helyezett írása.
Írta: Deák Csillag
Addig nem kelsz fel az asztaltól, amíg az utolsó falatot meg nem etted! – hallja most is a nagyanyja hangját. Még sok falat volt a tányérján, rizses kása, zsíros, bőrös hús, amit hiába rágott hosszan, a szájában gombóccá állt össze és nem bírta lenyelni. De muszáj volt. Egyedül ült az asztalnál. Könyökölt, amit szintén nem volt szabad, de most erre senki se figyelt. Néha órákba tellett, míg sikerült eltüntetnie a falatokat. A reggeli tejeskávéval egyszerűbb volt a helyzet, csak ki kellett várni a pillanatot, mikor öntheti be a mosogatóba, hogy észre ne vegyék. Ételt soha nem dobunk ki, azt tanuld meg! – zakatol a fülében. Még a morzsákat is össze kellett gyűjteni, semmi se mehet kárba. Morzsolta a kenyeret, hogy gyorsabban fogyjon, ezért is rászóltak. Legszívesebben inkább a morzsákat ette volna, de azt kis tollseprűvel összegyűjtötték az abroszról, nagyanyja a tyúkoknak szórta szét.
Anya, hol a vacsora, hát megint nem hoztál pulyka párizsit, és hol van a rozskifli? Majonéz, savanyúság, desszert? Etetőgép lettem, gondolja. Három-, négyfélét főz, tojásos nokedlit, császármorzsát, rántott csirkecombot szalma krumplival, mákos gubát. Válogatósak, a férje és a gyerekek is, de ő nem erőltet semmit. Csak nézi, ahogy esznek, neki most sincs étvágya, de ezzel senki se törődik. Azzal se, ha nem tesz a saját tányérjára semmit. Esznek, jó étvággyal, de mindig hagynak a tányéron maradékot, nem is keveset. Nem mer szólni, ne csinálják ezt, akkor miért szedtek annyit, kérdezhetné, nem akar olyan lenni, mint a nagyanyja. A tányérokat így, az otthagyott, szétmaszatolt falatokkal elmosogatni se lehet. Áll a tányérokkal a kuka előtt, de nem képes beledobni a maradékot. Mintha a nagyanyja figyelné: Ételt nem dobunk ki! A WC-vel is próbálkozott, ott elkapta a hányinger.
Egyenként veszi sorra a tányérokat, kikanalazza a maradékot, bántott csirkedomb, szalmaláng, császártorzsa, tojásos hokedli, vagy nyákos fuga, a sorrend nem számít, lassan rágja, mint egy gép. Annak is érzi magát, minden porcikája megkeményedik, nem érzi, mi megy le a torkán. Őrölnek a fogai. Kertjük nincs, komposztot hiába készítene. Tudja, és most maga előtt látja, hogyan lesz a biohulladékból humusz. Giliszták segítségével. Öklendezik. Mégis lenyeli az utolsó falatot is, majd beteszi a tányérokat a mosogatógépbe.
Megüti a fülét a gyerekszobából jövő hangzavar. A két gyerek sikongva nevet, majd röhög és egymást túlkiabálva ismétlik: Kony-ha-ma-lac! Konyhamalac! Bemegy a fürdőszobába, megtalálja az orvosságos dobozt az altatókkal. Fél éve írta fel az orvos, de nem merte beszedni. A pirulákat is nehezen nyeli le, ebből is sok gond volt már. Megbontatlanul áll a doboz az orvosságos szekrényben. 30 darabos. Elolvassa a lejárás dátumát. Mai nap. Nagy pohár vizet tölt, behunyja a szemét és egymás után, egy pillanatra se habozva, lenyeli a tablettákat. Nem nagyméretűek, szinte észrevétlenül csúsznak le. Egyet sem hagy a dobozban. Nem dobunk ki semmit!
