Politikai pop és cinikus realizmus. Elsősorban e két, irányzattá vált szlogen jellemezte a kortárs kínai képzőművészet ezredvégi berobbanását, amikor a nyugat figyelme hirtelen keletre irányult. Mindkét fogalom hátterében történelmi események állnak: a nyolcvanas évek lelkes és merész avantgárdja elcsendesült az 1989-es Tienanmen téri események után érzett kiábrándultság és a művészetben rejlő gazdasági lehetőségek felismerése miatt. A két irányzatnál persze jóval gazdagabb a kortárs művészeti szcéna, de nélkülük ma nem lenne Kína – a gazdasági mellett – képzőművészeti nagyhatalom.
Az új spektákulum (eredeti, kínai címén Újjáépített tájkép) tárlat munkái erősen reflektáltak a társadalmi, politikai és történelmi változásokra. A kiállító művészek legtöbbje a hatvanas években született, így gyermekkori vizuális fejlődésük egybeesett a kulturális forradalommal, fiatalként pedig már részt vehettek a Teng Hsziao-ping-i nyitásnak köszönhető avantgárd mozgalmakban. A művészeti világ természetesen még ekkor is pártirányítás alatt állt, de már lehetőségük nyílt a lázadásra. Az ún. „sebhelyek művészete“ formailag realista módon dolgozta fel a kulturális forradalom fájdalmát, azonban a radikálisabbak, akik a nyugati avantgárd eszmeiséget is magukévá tették, 1979-ben megalakították a Csillagok csoportosulást, melynek sok, ma már ismert művész is tagja volt. 1985-ben jött létre, majd országos mozgalommá nőtt az Új hullám, 1989 februárjában pedig a hivatalos képzőművészet fő színterén, a pekingi Nemzeti Képzőművészeti Múzeumban megrendezték a híres-hírhedt China Avant-Garde-ot (más néven a Kínai modern művészeti kiállítást). A forradalmi hangulatot jól jellemzi, hogy a számos vakmerő performansz közül is kitűnt Hsziao Lu (Xiao Lu) Párbeszéd című alkotása. Az akció során eldörrenő pisztolylövés incidensként vonult be a kínai politika és a képzőművészet történetébe: a fiatal művésznő két lövést is leadott a múzeum épületében saját, telefonfülkékből álló munkájára.
Enteriőr
Az új spektákulum egyrészt ehhez az avantgárd szellemiséghez nyúl vissza – hiszen Vej Kuang-csing (Wei Guangqing), Ma Liuming, Vang Csien-vej (Wang Qianwei), Szu Hszin-ping (Su Xinping) maguk is fontos szereplői voltak a nyolcvanas évek művészeti életének. A tárlat másrészt viszont teret enged a néhol fájdalmas urbanizáción átesett kortárs fogyasztói társadalom kritikájának, például Miao Hsziao-csun (Miao Xiaochun) és Vang Csing-szung (Wang Qingsong) fotóin.
Csang Ta-li (Zhang Dali) viszont a történelmi múlt feldolgozását szorgalmazza politikai játszmákat dokumentáló archív fotógyűjteményével, melyen Mao Ce-tungról és a pártelitről állít egymás mellé eredeti és manipulált propagandaképeket. A kiállításon a fotók mellett olajfestmények, tusrajzok, erőteljes installációk (például Cao Huj [Cao Hui] belső szervekkel dekorált fotelje) és hét videó is látható. A videomunkák közt szerepelnek a legismertebb kínai képzőművésznő, Cuj Hsziu-ven (Cui Xiuwen) képsorai, melyeket egy divatos szórakozóhely női mosdójában vett fel, valamint Co-hsziao Cu-csou (Zuoxiao Zuzhou) videoklipje, melyben a nyugat szemében első számú kínai képzőművész, Aj Vej-vej (Ai Weiwei) énekli és játssza el saját letartóztatásának és fogva tartásának történetét.
A MODEM-ben bemutatott alkotások szakmai elismertségét jelzi, hogy közülük több is szerepelt az idei Velencei Képzőművészeti Biennálén, a kortárs képzőművészet egyik legismertebb és legrangosabb eseményén.
Írta: Nagy Mercédesz, a tárlat szakmai tanácsadója
Kurátor: Jü Ko (Yu Ke)
Társkurátor: Li Ko-ko (Li Keke)
Kiállító művészek: Fan Po (Fan Bo), Jang Csin-szung (Yang Jinsong) , Cao Huj (Cao Hui), Szu Hszin-ping (Su Xinping), Miao Hsziao-csun (Miao Xiaochun), Csang Ta-li (Zhang Dali), Huang Ji-han (Huang Yihan), Ma Liu-ming (Ma Liuming), Jang Csien (Yang Qian), Vang Csing-szung (Wang Qingsong), Liu Csing-ho (Liu Qinghe), Vej Kuang-csing (Wei Guangqing), Pang Mao-kun (Pang Maokun), Vej Csia (Wei Jia), Cuj Hsziu-ven (Cui Xiuwen), ZOO X (Co-hsziao Cu-csou (Zuoxiao Zuzhou)),Vang Csien-vej (Wang Jianwei), Csen Csie-jen (Chen Chieh-Jen), Csou Hsziao-hu (Zhou Xiaohu)
Látogatható: 2014. március 30-ig
