A török népzene parlando-témáit a zurna mutatta be, majd a jellegzetes ritmusképletek felett felhangzó dallamok összhatásukban általában dzsez-rak stíluson szóltak. Mint az elsőnek eljátszott, kétszakaszos témájú – amúgy az egyik legismertebb Temiz darab, a Batum hangulatában megszólaló! – számban! Mindjárt hosszú rögtönzésekkel (gitár, zurna, tenorszaxofon, dobok), és (csak) a tenorrögtönzés alatt kemény-bop stílusban! A koncert műsorára egyébként is a 2 alapstílus, a dzsez-rak és a hardbop egy számon belüli stíluskeverése volt a jellemző, és persze az etnós-törökös dallamvezetés és ritmika (5/4, 6/4). A másodiknak eljátszott, zurna-bevezető után elhangzó kemény-bop stílusú szám volt az egyetlen „tiszta dzsez” darab a koncerten. A harmadik szám tenorrögtönzése már minden dzsezkedvelőt meggyőzhetett arról, hogy nem mindennapi estének nézünk. A berimbau-n (amely egy egyhúros hangszer, karakteres fémes hangzással, tökszerű zengőtesttel indított, zurzadallammal folytatott, kissé eklektikus 5. szám végül etnós szabad-dzsez stílusával, és fergeteges gitárszólájával tűnt ki. A 6. szám Temiz beszélő dobjával pedig műsornak sem volt semmi…
A fő program zárszámát is kiemelném, amelyben a kalinbán bevezetett török népzenetéma dzsez-rak ritmusalap felett szólt, de a tenoszaxofon rögtönzése már kemény-bop alapokon hallatszott, míg a végére a zurna- és a gitár-rögtönzések megint a dzsez-rak világát idézték! Vagy a 7.-nek felhangzott szám is e két stílus ízléses keveréke volt. A koncert első ráadásában volt az egyetlen olyan szám, amely 3 stílus elegyét adta: a zurza-téma után felhangzó etnós dzsez-rak témára a szaxofon rögtönzése kemény-bop alapokon, míg a gitárimpró nyugati-parti dszez stílusban és ritmusszekcióban szólt. Ami tehát az est csodáját – a jó zene mellett! – adta, hogy egy keleties dallam és ritmusvilágot ötvözött össze a dzsez néhány alapstílusával. Természetes módon: nem erőltetetten vagy összefércelten! Külön ki kell emelnem a coltrane-i nyomdokokon muzsikáló, nagyon tehetséges tenorszaxofonost (Çağdaş Oruç), és a zenekar motorját Okay Temiz-t. A zurna-játékos (Ahmet Özden) mind dallamjátszásban, mind rögtönzéseiben finom lélekzenét produkált. A gitáros játéka előszörre kissé tolakodónak, hangosnak tűnt, de később már teljesen elfogadható, 2 darabban pedig egyenesen kitűnő volt. A zenekar bőgőse végig korrektül muzsikált; a zongorista – egy rövid szólótól eltekintve! – a ritmusrészleg harmóniai alapjait biztosította. Eddig is nagyon jó tapasztalataim voltak a török zenéről és zenészekről. Remélem, ez az est másokat is meggyőzött!
