A kisfiú egész nyáron a nyári élményeit írta. A kéziratot szeptember elsején becipelte az iskolába, és várt. A többiek barnán, élményektől feltöltődve érkeztek az osztályterembe, de a kisfiú falfehér volt, karikás szemeivel a zöld táblát bámulta. Padtársa, kisfiú2 oldalba is bökte, hogy hahó, mi a pálya?
A kisfiú nekiveselkedett, és a tömött irattömböt maga elé emelte. A műveletre figyelmes lett kisfiú3, kislány, kislány2, kisfiú4, kislány3 és kislány4 is.
A kisfiú halkan olvasni kezdte a Tejfölkörgyűrű két pár zongoralecke alól című 2007-es nyári élményeit. A rögtönzött író-olvasó találkozóra betoppant a tanárnő is, akit magával ragadott a kisfiú semmitmondó stílusa. Az eminens diákoknak nagyon megtetszett a szöveg, hiszen hasonlóan idegesítő és vontatott volt, mint a kötelező olvasmányok. Teltek múltak a percek, a kisfiú belefeledkezve olvasta remekműgyanús kéziratát, s ekkor történt egy kis baleset. Összekeveredtek a gyerekek. Már a tanárnő sem tudta kibogozni, ki is volt eredetileg kisfiú2, kisfiú3, kislány2 és így tovább, de a legbosszantóbb az volt, amikor az egyik csemete váltig állította, hogy ő bizony kisfiú9, pedig a történet elején nem is szerepelt. A káosz akkor tetőzött, amikor belépett az osztályba tanárnő2, és takarítónéni3 is. A kisfiú nem vett tudomást a kavarodásról, csak olvasta tovább nyári élményeit, majd váratlanul abbahagyta. Szöget ütött fejébe a gondolat, hogy mi lenne, ha véget vetnének a merev számozásnak, és mindenki normális neveket kapna. Felvetése ott bukott meg, amikor kislány, kislány2, kislány3 és kislány4 is a Bregánszky Marietta névhez ragaszkodott.
