A levelezés indulása előtt semmiféle kapcsolatuk nem volt 2005-ig, amikor Coetzee előszót írt Auster felkérésére az általa szerkesztett centenáriumi Beckett-kiadáshoz.
Az Európa Könyvkiadó gondozásában jelent meg Paul Auster amerikai író és John Maxwell Coetzee Nobel-díjas dél-afrikai regényíró levelezését megörökítő kötet Itt és most címmel.
Paul Auster és J.M. Cotzee emailfolyama 2008-ban indult, a három éven át tartó levelezés során időről-időre visszakanyarodva olyan kérdésekről beszélgettek, mint például az emberi kapcsolatok és azok belső motivációi, a sport, a gazdasági válság, a nyelv, az irodalom, a képzőművészet és a filmek – mondta Elekes Dóra, a könyv szerkesztője.
A levelezés indulása előtt semmiféle kapcsolatuk nem volt 2005-ig, amikor Coetzee előszót írt Auster felkérésére az általa szerkesztett centenáriumi Beckett-kiadáshoz. Személyesen 2008-ban találkoztak először, a dél-afrikai író ekkor vetette fel a közös projekt gondolatát: levelezzenek egymással olyan dolgokról, amelyek mindkettőjüket érdeklik és amelyekről akkor beszélgetnének, ha egymás közelében laknának – idézte fel a szerkesztő.
A két alkotó tudatos művészként reflektál a felvetett témákra. Az első néhány emailben a barátságról filozofálnak és ezalatt össze is barátkoznak egymással – tette hozzá Elekes Dóra.
Arról is beszélgetnek, milyen neveket adnak manapság a szülők a gyerekeinek, majd elemzik azt, hogy a névválasztás miként árulkodik szülő szándékáról és személyiségéről. Elekes Dóra szerint az írók arra a következtetésre jutottak, hogy hiába választanak a szülők semleges, gyakori nevet – mint például az angol nyelvterületen gyakori Enid esetében – előfordulhat, hogy pont ez a semlegesség hat ki a születendő gyerek személyiségére.
A két író között szó esik még például a tévénézés és az írás viszonyáról, arról, hogy van-e lelkiismeret-furdalásuk, amikor olvasás helyett tévét néznek. Kifejtik azt is, hogyan viszonyulnak például az elektronikus szerkezetekhez, köztük a mobiltelefonhoz.
Elekes Dóra szerint a 352 oldalas levélfolyam olyan, mintha az olvasó egy szellemes, értelmiségi párbeszéd fültanúja volna, amelyben a felek egymás álláspontját tiszteletben tartva, mégis konstruktívan és szenvedélyesen társalognak olyan dolgokról, amelyeka „laikus”, a világ dolgai iránt nyitott olvasókat is érdekelhetik.
