…mert ha meghal, akkor – minden jó szándékú igyekezet ellenére – kutyába sem veszik. Neve és hagyatéka gyorsan kopni kezd, s az emlékezés helyett mintha a felejtés igénye erősödne a társadalomban.
Sorra vehetünk néhány jellemző-jellegzetes alakot, akik az elmúlt évtizedben kerültek ki az evilági hatalmak kontrollja alól, s azt látjuk, hogy ha nincs a maradék papírok mögött egy erős, pitbull-természetű „ügyintéző”, akkor nincsen semmi. A napokban Faludy György hátrahagyott motyójának sorsán sopánkodott a netes közvélemény. Pedig úgy tűnt, hogy ő azok közé tartozik, akik – életművük jogán is – félresöpörhetetlenek, s ráadásul hagyott maga után egy fiatal özvegyet, aki jól-rosszul, de vitathatatlan odaadással nekilátott a hagyatékgondozásnak. 2010-ben egy interjúban még nagy terveket vázolt, arról beszélt, hogy létrehoznak egy „Faludy Klub”-ot a belvárosban. Az akkori interjúban támogatóként és szervezőként felmerült Szőcs Géza erdélyi költő neve, ami – így visszatekintve – a megvalósíthatóság zálogának tűnhetett. De mégsem történt semmi! Kívülről csak találgathatunk, mi lehetett az, ami miatt a fülkeforradás utáni keresztény-nemzeti kultusz(sz)építésben nem volt szükség a tágas műveltségű, kevéssé képmutató költőre. Ha az ember a kurzus számára nem comme il faut, akkor az életműve sem kell? Többeknek lenne tisztán spekulatív megfejtése arról, hogy – a ránehezedő hivatali teendőkön túl – mi hátráltatta az egykor minden veszéllyel dacoló erdélyi költőt a Faludy-fényezésben…
Aztán eljött az idei tél, és a világhálón feltűnt Faludy Fanny, aki az elmúlt néhány évben – talán kicsit magára hagyatva? – megpróbálta megtenni azt, ami tőle tellett. A Ferencvárosban, a Ferenc téren – a gyermek József Attila életének helyszínén – talált egy helyet, amiről mostanra kiderült, hogy mégsem lesz otthona az utolsó kéziratoknak. A pénz miatt.
Faludy Fanny – állítása szerint – 12 millió forintot költött arra, hogy engedély nélkül – ejnye! – felújítsa a helységet. A halmozódó tartozások miatt – mint azt most megtudhatták az olvasók – a Bácskai János vezette kerület már évekkel ezelőtt felmondta a bérleti szerződést, most a bíróság végzése tett pontot a történet végére. A Ferenc téren nem lesz Faludy-emlékhely! Az özvegyen kívül senkinek nem szívügye…
Persze, ha már hagyatéki ügyekről van szó, érdemes lenne szeizmográffal kivonulni a dunaalmási temetőbe, mert – egyesek szerint – Petri György forog a sírjában! Mintha senkinek nem érte volna el az ingerküszöbét, hogy a Petri-hagyatékot – vagy annak csak egy részét? – 2012-ben a XX. Század Intézet vásárolta meg.
Az elsőre határozottan megnyugtatónak tűnő hír mellett egy nyugtázó biccentéssel el lehet menni. Ráadásul az intézmény vezetője idén januárban arról nyilatkozott, hogy a szerző hagyatékának megszerzésére azért került sor, mert Petri György megkerülhetetlen, „verseiből érthetik meg a következő nemzedékek is, hogy miért volt elviselhetetlen a Kádár-rendszer, hogy mit jelentett a szabadság hiánya”. Hát, azért lehet, hogy Petri ennél kicsit többet mondott!
Az optimisták szerint – a legtermészetesebb módon ide sorolom magam! – a XX. Század Intézet által eszközölt vásárlás a magyar kultúra oszthatatlanságának szép bizonyítéka. Persze, lehetnek olyanok is, akik szerint a Schmidt Mária főigazgató által vezetett intézet esetleg(!) csak a szokottnál bölcsebben jár el egy a „kernemzetiek” számára kényes ügyben…
