A szabadon csapongó beszélgetések előtt többnyire magánemberként keringőztek, hogy a polichisztor valamelyest visszanyerje életkedvét.
Fejtő Ferenc életét írta meg Földes Anita Franciaországban élő újságíró az Átéltem egy évszázadot című, több mint négyszáz oldalas munkájában, amelyhez mintegy két éven át interjúkat is készített a 2008-ban elhunyt Széchenyi-díjas történész-íróval.
Földes Anita beszélgetéseit Fejtő Ferenccel nem interjúnak szánta. „Alig irányított beszélgetések voltak ezek, hagytam, hogy beszéljen arról, amiről szeretne. Kíváncsi voltam, hogy ő, aki akkor majdnem száz éves volt, mit akar átadni, mit tart fontosnak”. A szabadon csapongó beszélgetéseket úgy szerkesztette meg a kötethez, hogy abból egy kronológiai ív álljon össze.
Felidézte: először csak meglátogatta a párizsi magyar emigráció egyik legfontosabb alakját, „a helyi legendát”, majd a látogatást újabb követte, így ismeretségük elmélyült. Mint fogalmazott, később találkozásaikkal az életkedvét próbálta visszaadni az akkor 97 éves Fejtő Ferencnek, akinek időközben megromlott az egészségi állapota.
Találkozásaik egyfajta „szeánsszal” kezdődtek, keringőztek egyet. „Nem Fejtőhöz, a polihisztorhoz, hanem a magánemberhez mentem látogatóba. Eleinte hetente kétszer, majd heti háromszor-négyszer találkoztunk” – mesélte Földes Anita, aki idővel megkérdezte, rögzítheti-e beszélgetéseiket. Amikor ezek már túlmutattak egy interjú terjedelmén, akkor vetődött fel benne a könyv gondolata. Fejtő Ferenc a 99. életévében járt az utolsó beszélgetések idején.
A kötet műfajilag nehezen besorolható, hiszen jóval szélesebb merítést kínál egy hagyományos portrénál, személyessége és a fejezeteket tagoló részek szubjektivitása pedig a monográfia műfaját is szétfeszíti. „Úgy képzeltem el, mint egy filmet vagy egy rádiós műsort, amelyben fel-felbukkannak a főszereplőn kívül más megszólalók is, és átélhető minden pillanat”.
Fő motivációja az volt, hogy bemutassa a polihisztort, akit sokan tiszteltek, mások ellenségként kezeltek, a fiatalabb generáció viszont egyáltalán nem ismer. A majdnem száz éves író életútja ráadásul az elmúlt száz év történelméről is személyes hangvételű áttekintést ad – hangsúlyozta Földes Anita. A kötet vezérfonala az interjú, amely végigköveti Fejtő Ferenc életét.
Ő talán az egyik utolsó kortanú, akinek személyes benyomásai voltak a 20. század elejének kiemelkedő tehetségű magyar íróiról és költőiről, ahogy a magyar társadalom életét legnagyobb mértékben meghatározó szereplőkkel is folytatott rövidebb vagy hosszabb beszélgetéseket. Mert nemcsak József Attilát, Radnótit, Ignotus Pált, Kolozsvári Grandpierre Emilt vagy Füst Milánt tekinthette barátjának, hanem újságíróként volt alkalma beszélgetni Nagy Imrével, Kádár Jánossal, Nyers Rezsővel és Németh Miklóssal, ahogy a rendszerváltás utáni miniszterelnökeinkkel is
mondta a szerző, aki könyvét egyfajta irodalmi, történelmi, politikai és szerelmi kaleidoszkópnak tartja.
Ahol szükségét érezte, kordokumentumokkal és további interjúkkal gazdagította a visszaemlékezést – beszélt barátokkal, hölgyismerősökkel, újságírókkal, kutatókkal -, amelyek afféle „keretes írásként” kiegészítik, árnyalják vagy akár cáfolják a Fejtő Ferenc által elmondottakat. A kötetben megszólal mások mellett Kertész Imre, Rajk László, Romsics Ignác, Méray Tibor, Schreiber Tamás, emellett olvashatjuk például a Rákosi börtönét megjáró Kéthly Anna és Habsburg Ottó levelét is, aki Horthy Miklóssal kapcsolatos személyes emlékeiről számol be.
Külön fejezet foglalkozik a József Attilához fűződő barátsággal. Olyan irodalomtörténeti pillanatokat idéz fel Fejtő Ferenc, mint amikor Thomas Mann Budapestre látogatott, és József Attila nem olvashatta fel a Nemzeti Színházban hozzá írt versét, emellett megidézik az utolsó látogatásukat is Balatonszárszón, a tragédia előtti napokban. Fejtő az egyik legjobb barátja volt József Attilának. Sokszor újraálmodta a látogatást, amelynek végén József Attila velük akart tartani Budapestre, ám végül nem fért be az autóba. Mintha magát is hibáztatta volna, pedig tudta, a tragédia nem volt elkerülhető.
Az Átéltem egy évszázadot című kötetet november 29-én pénteken mutatták be a Centrál Kávéházban. Földes Anita elmondta: azért esett a budapesti kávéházra a választásuk, mert annak idején Fejtőék ide várták József Attilát a születésnapján. A költő másfél órát késett, mivel ekkor írta meg Születésnapomra című versét.
