Jill hazafelé villamossal ment. Ült az ablak mellett, és nézte a leveleken átszűrődő fényt. Arra gondolt, hogy erről milyen jó fényképet lehetne csinálni. (Várnai Réka írása)
Jill a müzlistálat nézte. Még tíz perce volt indulásig. Nem szeret késni. Két éve dolgozik a cégnél, de még egyszer sem késett el.
Jill csak az almás müzlit szerette. Paul szerint azért hízott meg, mert ezeket a hülyeségeket eszi, ezért elkezdett futni, mert Paulnak általában igaza van. Paul okos is. A múltkor kiszámolta például, hogy milyen közel van az egyik csillag, amikor este ketten az eget nézték.
Jill belenézett az újságba. Az egyik képen egy nagy majom volt. Annyira vicces volt a képen a majom, hogy elnevette magát. Paul letette a villát, és azt mondta Jillnek, hogy ne mosolyogjon, mert nem áll jól neki.
Jill kiment a mosdóba. Odaállt a tükör elé, megnézte a majomról a képet, és mosolyogni kezdett. Állt a tükör előtt, és nézte magát, ahogy mosolyog, és Paulnak valóban igaza volt. Nem áll jól neki, ha mosolyog.
Jill kilépett az ajtón, és elindult munkába. Bement a boltba, mint minden reggel. A pénztáros fiú üdvözölte, és elmondott neki egy viccet, amit a rádióban hallott az előbb. Jill elkezdett mosolyogni, de hirtelen eszébe jutott, hogy nem áll jól neki, úgyhogy összehúzta a száját, visszatartotta a lélegzetét, és abbahagyta a mosolygást.
Jill akkor sem mosolygott, mikor a munkatársa, Tod azt ecsetelte, hogy mekkorát esett a lánya esküvőjén. Pedig vicces volt. Mindenki nevetett. Jill meg összeszorította a száját, nagy levegőt vett, és valami szomorúra gondolt. A szomszéd temetésére.
Jill minden délben ki szokott ülni a parkba. Kiül a parkba, és megeszi a szendvicsét. Az egyik pad éppen üres volt, úgyhogy leült rá. Odaszaladt hozzá egy kutya, és megnyalta a lábát. Majdnem elkezdett mosolyogni, de eszébe jutott, hogy nem áll jól neki. Ráharapott az ajkára, és most a saját temetésére gondolt, meg arra, hogy vajon hányan jönnének el.
Jill hazafelé villamossal ment. Ült az ablak mellett, és nézte a leveleken átszűrődő fényt. Arra gondolt, hogy erről milyen jó fényképet lehetne csinálni. Beértek egy alagútba. Sötét lett, és felkapcsolták a fülkében a lámpákat. Jill meglátta magát az ablaküvegben. Látta, ahogy ott ül összeszorított szájjal, és annyira viccesen nézett ki, hogy hisztérikusan kirobbant belőle a nevetés. Elindult lentről, egészen a hasától, remegni kezdett, végigfutott a torkán, egyenesen ki a szájából.
Viszonylag sokan voltak a temetésén.
