A Librarius szerzőjének, Böszörményi Gyulának ma mutatják be legújabb zenés mesejátékát a Magyar Színházban. Ebből az alkalomból Lőrincz Viktória készített vele interjút.
Régóta dédelgetett álom válik valóra az Almaszósz bemutatásával – hogyan született a darab és az Alma együttessel való együttdolgozás ötlete?
Buda Gáborral, az együttes vezetőjével legalább húsz éve ismerjük egymást, és bizony már az első nap felmerült az ötlet, milyen érdekes lehetne egy zenés darab, mely az almák és emberek közös történelmén vezeti végig a nézőt, Ádám és Évától egészen – mondjuk – az Apple kiber-almájáig. Annak idején meg is írtam az első, majd a második változatot, de a nézők most nem ezeket, hanem a gyerekek számára átírt, lerövidített, szórakoztatóbb, kacagtatóbb verziót láthatják. Az Alma együttessel egyébként nem először dolgozunk együtt. Az ő rendkívül igényes, színvonalas zenei világuk egyszer már megihletett engem egy sor rövidke mesére, és bizony azt a munkát is nagyon szerettem. Amit Gáborék hangokból, ritmusból, szövegből létrehoznak, az már önmagában is bűvös varázslat, és bizony az Almaszósz kevergetése közben sem törekedtünk kevesebbre.
Mennyiben kellett módosítani az eredeti színdarabot a színpadra állítás során?
Sokban, de a színház már csak ilyen: csapatmunka. Az írónak van egy alapötlete, amit papírra vet, s ami aztán kézről-kézre kezd vándorolni. Mindenki, aki hozzájárul az előadás megszületéséhez, tesz hozzá valamit, vagy épp lecsippenti fölös kinövéseit. Írótól a zeneszerzőn, dalszövegírón, dramaturgon, rendezőn és színészeken át mindenkinek akad egy-egy jó ötlete, szép látomása, így válik aztán majdnem késszé a mű. Teljes egésszé és véglegessé azonban majd csak a közönséggel együtt válhat, mivel a nézők reakcióit figyelve még a sokadik előadás is változhat, sőt biztos, hogy változik is. Épp ezért érdemes egy-egy adott darabhoz időnként visszatérni és megnézni újra.
Azt olvastam, hogy Müller Péter Sziáminak nagy szerepe van abban, hogy gyerekeknek is elkezdett írni. Mi vezette rá arra, hogy a felnőtt olvasók mellett a gyerekeket is megszólítsa?
Az útkeresés. Kezdő íróként – mikor még csak reméltem, hogy egyszer majd kiérdemlem ezt a titulust – szinte minden műfajt kipróbáltam, de valahogy egyik sem volt az igazi, egyikben sem leltem rá a saját hangomra. Ekkor kértem tanácsot Pétertől, és ő kapásból mondta: „Miért nem írsz gyerekeknek?” Először nem igazán tetszett az ötlet. Kételkedtem benne, hogy ez nekem menni fog. Ám ahogy dolgozni kezdtem első ifjúsági regényemen, hirtelen visszataláltam a saját gyermekkoromhoz, és bizony szó szerint beszippantott a saját történetem. Élveztem benne lenni, tetszett, hogy a fantáziám tényleg tökéletesen szabadon zizeghet bármerre, és nem köt semmiféle buta szabály.
Az Almaszósz csodálatos nyelvi világot tár elénk. Hogyan születnek ezek a frappáns szójátékok? Ihletett állapotra van szükség?
Őrült, zizzent, mesüge, hablaty, kófic, buggyatag, dilajla és agykatyvasz állapot, igen, ez kell hozzá, semmi több. Játék a szavakkal, a magyar nyelv adta lehetőségek végletekig, sőt, azon túl való kihasználása, facsargatása, tekergetése, szét- és összehergebergélése (jelentsen ez akármit is) – no, meg az (szokta mondani a feleségem), hogy én biz elfelejtettem felnőni.
Mennyire tudatos a gyerekek „irodalmi nevelése”?
Mármint hol? A darabban? Ott nincs nevelés (brrr, még csak az kéne!), csupán játék és nevetés. Volt már olyan regényem, amiből az általam kitalált szó bekerült a diáknyelvbe, méghozzá oly alaposan, hogy a gyerekek, akik szlengként használták, nem is tudták, hogy az eredetileg egy általam ötlött kifejezés, de ilyesmit tudatosan képtelenség előre tervezni. Nem is akarok. Az Almaszósz az, aminek hívja magát: finom, édes gyümölcsmaszat – ha közben a nézőre is ragad belőle valami (remélhetőleg jó), az csak külön hejehuja, vigalom (hogy egy Alma klasszikust idézzek J).
Mire kell odafigyelni, ha gyerekeknek ír az ember?
Őszinteség – ez a legfontosabb. A gyerekeknek hihetetlen szimatuk van: ha egy felnőtt sunnyog, kamuzik, csúsztat, füllent, és az orruknál fogva akarja vezetni őket, azt azonnal kiszúrják és jön a bünti, a durca, a hiszti, meg ami csak belefér. Én mindig, minden soromat annak a kilencéves kölyöknek írom, aki egykor voltam. Ha úgy érzem, tetszene neki, amit összefirkáltam aznap, akkor rendben van a dolog. Ja, és tilos a gügyögés! Gyerekeknek épp úgy, mint felnőtteknek, csakis magas irodalmi színvonalon és őszintén szabad írni.
Munkáját különböző irodalmi díjakkal értékelték. Milyen visszajelzéseket kap a gyerekektől?
Igazi irodalmi díjnak – még ha a felnőttek nem is ezeket jegyzik – azt a sok ezer levelet, e-mail-t tekintem, amit az olvasóimtól kapok. Az Álomfogó honlapon ezek egy része olvasható is – úgy gondolom, ha valaki beleolvas ezekbe a levelekbe, megérti, mi is a lényege, az igazi szépsége a gyermek- és ifjúsági irodalom művelésének.
Az Almaszósz megírása óta eszik-e almakompótot?
Amennyiben akad mellé sült kacsa…
………………….
Böszörményi Gyula: ALMASZÓSZ
zenés mesejáték két almásládába pakolva
Rendező: HORVÁTH PATRÍCIA m.v.
Zene: ALMA zenekar
Bemutató: Magyar Színház (Hevesi Sándor tér 4), Nagyszínpad, 2013. november 9. 15.00
Az előadás 4 éves kortól ajánlott.
Huszonegyedik századi mese az almák és emberek örök barátságáról. Az alma az emberiség legősibb gyümölcse, a „tiltott“, mégis vágyott gyümölcs, mely fenséges egyszerűségével, nemeslelkűségével szeretetre tanít, unokát és nagyszülőt egymás karjaiba terel, kibékíti a testvéreket, ősi tudását beléd oltva megtanít látni és hallani azt a természeti csodát, ami karnyújtásnyira van tőled. Más nem is kell a csodához, csak guggolj le, less be a fűszálak, bokrok közé vagy mássz fel az almafára és füleld, hogyan méh-chetelnek az ágakon függő gyümölcsök.
Mimi és Titi, a két elkényeztetett high-tech gyerek vakációra érkezik a nagyszülők vidéki almáskertjébe. Nagyvárosi „szörnyetegek“ ők, akik saját levükben fortyognak, amiért szüleik erre a „ciki“ helyre száműzték őket a laptopjuk mellől. Még nem is sejtik, hogy épp egy óriási (alma)udvari botrány kellős közepébe csöppentek, hisz az almáriumból valaki bizony elrabolta Idared királykisasszonyt! Mimit és Titit beszippantja a kert és az almák titkos-bűvös világa. Vajon sikerül-e a különös csapatnak Gyümimanó vezetésével megmenteni a csodaszép almakirálylányt?
Böszörményi Gyula nagy mágus, egyaránt átváltoztat gyereket és felnőttet. A végén már te magad sem tudod, mi a valóság: vajon te álmodod az almát, vagy ő álmodik téged? Mindehhez a valódi bűverőt, vagyis a varázslatos dallamokat Buda Gábor és az Alma Együttes bájolja a fülünkbe. Almákról, gyerekekről, szeretetről és barátságról szóló dalaik, melyeknek egyszer kacagtató, máskor elgondolkodtató szövegeit Kiss-Péterffy Márta írta, minden nézőt, kicsit és nagyot egyaránt az Örök Almáskertbe repít, hol a mosoly és bölcsesség egy ágról csüng, sneked csak értük kell nyúlni.
Öröklét /Nagyi DÁNIEL VALI
Tudás /Papi Őze Áron
II. Golden Delicious almakirály / Apa SIPOS IMRE
Jó Rubinola,
Hófehérke mérgezett almájának jóságos fele / Anya Losonczi Kata
Rossz Rubinola,
Hófehérke mérgezett almájának gonosz fele /
Szomszédasszony SZŰCS KINGA
Hernyó, a hernyók leghernyóbbika, a királylány rabló /
Szomszéd SZŰCS SÁNDOR
Gravenstein, Tell Vilmos elfeledett átlőtt almája TAKÁCS GÉZA
Goldenir, Párisz herceg hírneves arany almája TÓTH SÁNDOR
Alsó- és Felsőági Ágbogas Gyümimanó, gyümölcstündér PAPP ISTVÁN
Jonathán herceg, a Túlafolyón Almáskertből Kurucz Dani a.n.
Gránátalma vezérőrnagy Héricz Patrik a.n.
Burgonya őrmester Hunyadi Máté a.n.
Nemes Sóvári nemes alma Takács Zsuzsa a.n.
Nemes Szercsika nemes alma MENTES JÚLIA a.n.
Arany Ranett nemes alma Józsa Bettina a.n.
Idared királykisasszony, akit elrabolnak CSISZÁR KATI a.n.
London Pepin LOVAS EMÍLIA a. n.
Titi, akit katicabogárrá változtatnak Horváth Félix /
Kovács Balázs Olivér /Kozma ákos
Mimi, akit hangyává változtatnak Koltai Sára /Vajda Hanna /farkas bianka
Közreműködnek a Pesti Magyar Színiakadémia növendékei
Dalszövegek: Kiss Péterffy Márta
Dramaturg: PERCZEL ENIKŐ
Irodalmi munkatárs: Bóka B. László
Koreográfia: Fincza Erika
Díszlet: Szendrényi Éva
Jelmez: Berzsenyi Krisztina
