„Munka után órám lett volna. Estire járok. Írtam Tod-nak. Azt hazudtam neki, hogy sajnos beteg vagyok, mondja meg a tanárnak. És hogy a dolgozatot majd megírom a jövő héten. Inkább beültem Sam-mel a bárba.”
Edward Hopper festménye
Azt hazudtam a halálnak, hogy a bárban leszek.
Hétfő reggel hamarabb mentem munkába. Bekapcsoltam a gépemet, és kimentem a kávémért. Belefutottam Jane-be. Azt kérdezte, hogy tetszik-e az új ruhája. Borzasztó volt. Úgy nézett ki benne, mint egy negyvenéves. Pedig csak huszonnégy. Azt hazudtam neki, hogy kifejezetten csinos.
Jött egy email az angol tanáromtól. Át akarta tenni az órát. Nem örültem neki. Igazából utáltam hozzá járni. Mindig sült krumpli szaga volt. A macskája meg mindig beleugrott az ölembe. Utálom a macskákat. Azt hazudtam neki, hogy milyen aranyos kiscica.
Szóval azt válaszoltam neki, hogy nem jó az időpont. Pedig ráértem volna. Azt hazudtam neki, hogy meg kell látogatnom a nagymamámat, mert beteg. Jobbulást kívánt neki.
Hazafelé menet hívott Al. Nem vettem fel. Nem volt kedvem vele beszélni. Mindig annyit beszél, és a fél villamos hallaná, hogy már megint összevesztek Elenával. Elena. Négyszer csalta meg Al-t. Megbocsátott neki mind a négyszer. Kérdezte, hogy mit gondolok erről. Azt hazudtam neki, hogy a szerelemben nincs büszkeség, és bármit meg lehet bocsátani.
Este írt Ben, hogy ugorjak át hozzá. Semmi kedvem nem volt. Már megfőztem a vacsorát, oda volt készítve a csokis fánk, és pont kezdődött a meccs. Azt hazudtam neki, hogy átjöttek bátyámék, és most nem tudok, majd következőleg.
Kedden kérdezte a főnököm, hogy hogy áll a munka, amit a múltkor adott. Azt hazudtam neki, hogy már a végén tartok. Pedig még el sem kezdtem.
Jane hozott be muffint. Narancsosat, csokisat, meg áfonyásat. Mindegyiknek ugyanolyan íze volt. Azt hazudtam neki, hogy isteniek. Főleg az áfonyás. Még mosolyogtam is hozzá.
Munka után órám lett volna. Estire járok. Írtam Tod-nak. Azt hazudtam neki, hogy sajnos beteg vagyok, mondja meg a tanárnak. És hogy a dolgozatot majd megírom a jövő héten. Inkább beültem Sam-mel a bárba. Kérdezte, hogy hogy megy az iskola. Azt hazudtam, hogy nagyon jól. Azt is kérdezte, hogy van-e már új barátnőm. Azt hazudtam neki, hogy van valami kialakulóban. Kérdezte, hogy túl vagyok-e már Melanie-n. Azt hazudtam neki, hogy persze, már rég.
Szerdán kicsit késtem a munkából. Azt hazudtam, hogy dugó volt. Pedig csak nem volt kedvem kikelni az ágyból. Írt az angol tanárom. A nagymamám felől érdeklődött. Válaszoltam neki, hogy már tíz éve nem él. Hirtelen eszembe jutott, hogy mit hazudtam neki a múltkor. Gyorsan kitöröltem, amit írtam, és azt hazudtam neki, hogy most már jobban van.
Kimentem cigizni. Azt hazudtam magamnak, hogy leszokok. Eszembe jutott, hogy elfelejtettem felhívni Al-t. Felhívtam. Azt hazudtam neki, hogy elromlott a telefonom, most hoztam el a szervízből. Azt hazudta, hogy majd a jövő héten találkozunk. Azt hazudtam neki, hogy benne vagyok. Már vagy egy éve nem találkoztunk.
Írt Mandy. Kérdezte, hogy mi újság, mi a programom hétvégére. Azt hazudtam neki, hogy nagyon jó minden, és majd keresem. Még egy mosolygós jelet is odatettem a végére.
Délután kaptam egy emailt a banktól. Valami felszólítás. Fizessek. Írtam nekik egy választ, amiben azt hazudtam, hogy a testvérem nevében írok, mert én meghaltam a múlt héten. Holnap lesz a temetésem, hatkor.
Este még át kellett volna mennem a szüleimhez, de azt hazudtam nekik, hogy tanulok. Angolt.
Csütörtök délelőtt felhívott a halál. A temetésem felől érdeklődött. És afelől, hogy mikor jöhet értem. Azt hazudtam neki, hogy nem érek rá. A bárban leszek este. Aztán azt hazudtam Jane-nek, hogy jól áll a haja. A menzán meg azt hazudtam délben, hogy finom volt az ebéd. Mollynak meg azt, hogy nem tudok menni kártyázni, mert vigyáznom kell az angol tanárom macskájára.
Hazafelé a bár előtt mentem el. Bent ültek Fred-ék. Intettek, hogy menjek be. Mondtam, hogy jó, de csak egy órára. Beszélgettünk. Ittunk. Vodkát szódával.
Belépett a halál a bár ajtaján. Elfelejtettem, hogy azt hazudtam neki, hogy itt leszek. Azt hazudtam a többieknek, hogy ő az egyik jó barátom, és most már mennem kell. Elköszöntem tőlük. Felvettem a kabátomat, és elindultunk.
